SÁRBATIPORT FORRADALOM

Szánalmas forradalmaink egytől-egyig elbuktak, mégis azt mondom, hogy lehetett volna hasznuk.
A nemzeti összetartozás, a közös célok akár össze is kovácsolhatták volna a magyar népet, de nálunk ez valamiért soha nem sikerül.
1956 esetében a Horthy-restauráció szorította ki a demokratikus elképzeléseket, 56-ban a hazatérő nagybirtokosok, 1989 után pedig a nosztalgiázó dzsentrik és csemetéik tették lehetetlenné, hogy ez a nap a nemzet összetartozását és közös céljait szimbolizáló nap legyen.
A pontot az i-re a forradalom ötvenedik évfordulója tette fel, amikor a nemzet tiszteletére összegyűlt ötven állam és kormányfő jelenlétében puccskísérletre került sor, mely nem a hatalom határozottsága, hanem a tömegtámogatás hiánya ítélt halálra,
De arra jó volt, hogy 1956 eszméjét szarba tapossa az a beteg ember, aki szeretné bizonyítani, hogy a történelem vele kezdődött.

Ma már ott tartunk, hogy az ünnepen sem a kormányfő, sem az államelnök nincs jelen, ami tulajdonképpen derék dolog, hisz nincs annál szánalmasabb, mint amikor a maffia lengeti a szabadság zászlaját.

Itt állunk ma forradalom nélkül, a hajdani forradalmárok és ellenfeleik sírjai előtt, többségüket csak az különböztette meg egymástól, hogy az egyiken egyenruha volt, a másikon meg civil, de mindketten egy szebb, jobb, demokratikusabb, békés Magyarországot szerettek volna.
Ahogy elnézem, ez a vágy a fülkeforradalom után sem jött össze…
Ma, amikor Rákosi pocakos szelleme itt flangál közöttünk és Horthy hangján szól a néphez, el kellene gondolkodnunk azon, hogy nem lenne-e időszerű elkezdeni levonni forradalmaink tanulságait.

Még mielőtt már megint késő lenne…

Forrás:

http://www.pupublogja.hu/2015/10/sarbatiport-forradalom.html