Szerző: rezeda
2015.12.09.
Túláradó örömmel jelentem az egérlyukból, hogy egyelőre még nem ment el teljesen az eszem. Pedig valljuk be, egyetlenünk, az ő drágalátos csapata és az általuk kitenyésztett rendszer mindent megtesz azért, hogy a katatón skizofrénia áldott állapotába süppedjen a jómunkásember. Próbáltam a sarokba guggolni, de fájnak a rohadt térdeim. Nézek tehát ki a fejemből csöndesen.
A hatalom és az ő mámora egészen elképesztő dolgokat bír csinálni az egyszerű asszony gyerekével, ha totálisan beleájul az illiberállis ganajba. Ezeket a mieinket olyannyira magáévá tette a ribanc, hogy már többször kellett fölmosdatni őket, de csipás szemük nem képes meglátni a valóságot, amely – valljuk be – igen-igen nehéz föladat. Ha anyuka kicsi fia hermetikusan el van zárva a VV-től, akkor belemerevedik a hülyeségbe, ezek pedig így jártak.
Elmesélem hát huszonnégy óra történéseit, azt, hogy mit láthatott a bandavezér a függöny mögül, ahová elrejtezett, nehogy szóba kelljen állni mindenféle komcsikkal a parlamentbe benne. Tehet ő arról, hogy szeret kukucskálni? Egyáltalán nem felelős ő ezért, még gyermekkorában az avas szagú parasztudvaron játszotta a bújócskát, aztán úgy maradt, már tavaly is egy fenyőfa mögé rejtezett őszinte degeneráltjai legnagyobb örömére...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.