2015. december 17., csütörtök

KÉK ÓRA, AVAGY EGY BUSZSOFŐR EGY NAPJA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: anagykékség
2015.12.17.


A tömegközlekedés minden nagyvárosban kulcsfontosságú kérdés, de viszonylag ritkán látjuk, hogyan is telik az azt működtetők egy napja. A mai poszt több szempontból is kakukktojás a blog történetében, hiszen a magyar fővárosban játszódik, ugyanakkor olyasvalaki írta, aki élt már külföldön, így kicsit talán más szemmel nézi a budapestieket. Következzen tehát A nagy kékség posztja, ami lehetne akár az Egy napom sorozat része is.
„Bár Magyarország nem csak Budapestből áll, nekem mégis csak abból. Élnek ugyan vidéken rokonaim, de én magam mindig is a fővároshoz kötődtem. Itt nőttem fel, itt neveltek embert belőlem a szüleim, és ma is itt élek, itt dolgozom, itt próbálom megállni a helyem.
Délutános vagyok, a végállomáson váltom a kollégámat. Egyszer csak megérkezik a nagy kékség. Csörög, zörög, csattog, füstöl, de legalább a mienk. A kolléga elcsigázottan meséli, hogy napközben nem történt semmi extra. Hát igen, ebbe a hivatásba is bele lehet fásulni. Mindketten buszvezetők vagyunk. Én ma is élvezem, amit csinálok, ő talán már akkor sem élvezte, amikor kitalálta, hogy ezzel szeretné keresni a kenyerét.
Átveszem a buszt; gyorsan körbejárom, hogy nincs-e rajta sérülés. Magamra igazítom az ülést, a tükröket, majd megnézem a munkalapot. Nyolc kanyar, az nem is olyan vészes. Hogy is van ez? Kanyaronként 38 megálló, tehát uszkve 300 megálló jut erre a napra. Némán nyugtázom.
Elindulok, beállok a treffre. Így hívjuk a végállomásokon azt a helyet, ahol az utasok felszállhatnak a járműre. Kinyitom az első ajtót, indulhat a tömeg.
Igyekszem mindenkit egyenként köszönteni. Tíz utasból talán kettő vissza is köszön. Nem értem azokat, akik nem fogadják az üdvözlést.
Dehogynem értem őket. Sok kollégám csak amolyan humán masszaként tekint az utasokra; mondjuk úgy, hogy mint szükséges rosszra. A modortalan kollégák stílusának levét iszom én is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.