A POLITIKAI SZÉLHÁMOSOK PORTRÉJÁHOZ

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Bartus László
2016.01.25.

Egy párt addig marad demokratikus, amíg mindenki számára az ideológia, a lefektetett elvek jelentik a mérőzsinórt. Mindenki ezeknek rendelődik alá, és ezek nem függnek a vezető személyétől. Egy párt cserélhet vezetőt, de nem cserélhet eszmét, elveket és ideológiát. Ezért egy pártvezetőt bármikor lehet bírálni, le lehet váltani, mert az nem érinti a párt lényegét, az identitását és az önbecsülését, hiszen az elvei érintetlenek maradnak. Sok esetben éppen az elvekre, a párt alapeszméire való hivatkozással kell bírálni és meneszteni a vezetőt, mert ezek az elvek a vezetők személye fölött állnak. Hinni nem a vezetőben kell, hanem az elvekben, és megkövetelni az elveket a vezetőktől. Akiknek elvek semmit nem számítanak, azok arra vannak kárhoztatva, hogy az elvek kősziklája helyett az esendő, porból való emberre építsék a házukat.

A baj ekkor kezdődik, amikor a párt vezetőjének személye a párt ideológiája fölé kerül, az elveknél, a párt eszméinél fontosabb lesz a vezető személye, a párt identitása nem az elvekben, hanem a vezető személyében testesül meg. Ilyenkor már nem pártról, hanem hamis vallásról beszélünk, amelynek hamis istene a párt vezére, akiben hinni kell, a párt tagsága fanatikus hívőkből áll...

A vezérelvű pártok tagsága szükségszerűen elveszíti a racionalitását, a józan eszét, a kritikára való hajlamát. Lemond a szabadságáról és elvitatja azt másoktól is. Aki erre nem hajlandó, azt háttérbe szorítják, és előbb-utóbb a vezér kivégzi politikailag, vagy megvásárolja, vagy betöri, vagy zsarolja, vagy közellenséget csinál belőle, és a csőcseléke elé dobja. A párt tagjai hívőként viselkednek, a vezetőjük tévedhetetlen pápa, akiért ölni tudnának. A vezért bálványként tisztelik, leválthatatlan, nélkülözhetetlen, körülötte kialakul a feltétlen engedelmességet gyakorlók belső köre, a papok osztálya, akik védelmezik a hamis istent, mint az angyalok seregei.


ITT OLVASHATÓ