Szerző: HaFr
2016.01.03.
Több pártban dominál a posztkommunista hagyomány vagy mentalitás, a címben jelzetteken túl a Fidesz a harmadik. Az MSZP-t egykori kommunista káderek és gazdasági kedvezményezettek vezették 2002-es szavazótábora kétharmadának elvesztéséhez, a DK-t olyan ember vezeti, akinek blairista álmai, hogy középre vezeti és liberalizálja az MSZP-t már 2006-ban keserű felébredésbe torkolltak, csak éppen nem vette észre, és az ország romlásba döntése árán is makacsul ragaszkodott a saját egójához. Gyurcsány politikusként és miniszterelnökként is csapnivaló volt, a baloldal szavazótáborát az új pártjával nem gyarapította, hanem legföljebb megosztotta, és minél tovább tart a jelenléte a fan clubja élén, annál tovább tart a Fidesz kormányzása -- vagy következik rá a Jobbiké.Nem okoz nekem kudarcot bevallani egy kis párt vezetőjeként, hogy mivel a magyar politikai kultúra államelvű és romantikus (ragaszkodik az ismert brandekhez, ha azok evidensen a kárára vannak is), ezek a pártok a 20-25%-nyi -- de hasonló jobbikos arány mellett akár csak 15%-nyi -- biztos szavazóikkal is sikeresen akadályozzák Orbán leváltását: leváltani nem tudják, de hatalomban tartani igen. A szocik és a gyurcsányisták Fideszéhez képest nagyságrendekkel kisebb, de mégis létező kulturális és nyilvánosságbeli holdudvara nem tud mást, mint ezeket támogatni: se fantáziája, se bátorsága, se erőforrásai nincsenek egyébhez, ezt viszont megteszik, mert rövidlátók és ragaszkodnak a jelentőségük utolsó morzsáihoz. Évek óta szorgalmazom, hogy a baloldali szavazók először ezeknek a pártoknak a székházai előtt tüntessenek, ha jót akarnak maguknak és az országnak, ne a Fidesz ellen -- a két pólus ugyanis egymást erősíti. De amíg a Fidesz elleni ellenszenvük a mai formájában reménytelenül tehetetlen, addig a saját pártjaik átalakulását esetleg segíthetnék...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.