Szerző: Toadwart66
2016.01.10.
„Azoknak legyen választójoga Magyarországon, akik osztoznak közös sorsukban, akik állandó lakhellyel élnek, akik itt fizetnek adót, azok akik vállalják döntésük következményét. Neked mi a véleményed?” (Gyurcsány Ferenc, 2013. december 3.)
Nem tudom honnan keveredett megint elő ez a pompás ötlet, de sok helyen lehet vele találkozni. Ha azonban ilyen szépen kikérték a véleményemet, akkor finoman megfogalmazva az, hogy ami 2004. december 5-én rossz döntésnek bizonyult, az 2013-ban, illetve 2016 elején is az marad. Cinikusabban azt is bátran kijelenthetem, hogy a politikai öngyilkosságnak kellemesebb formái is vannak. Ilyen például, ha az ember abbahagyja és békésebb tevékenységbe kezd. A magam részéről remetének állnék. Nagy érdeklődéssel nézegetném Isten teremtményeinek tevékenységet és időnként felfalnék közülük néhány ízletesebb példányt.
Az egész 2004-es népszavazási cirkusznak az lett a szomorú következménye, hogy sikerült újabb frontot nyitni magyar és magyar között. A marakodásnak, civódásnak nálunk szép és nemes hagyományai vannak, de túlzásokba nem érdemes vinni ezt a szórakoztató tevékenységet. A dicstelen szavazás következtében a kettős állampolgárságot ellenzők gaz hazaárulókká, az erdélyi magyarok pedig sok ellenző szemében „románokká” váltak. Természetesen azonnal hozzá kell tenni azt, ha valaki román, az önmagában nem tartalmaz semmiféle pejoratív tartalmat. Ez csak valami Osztrák–Magyar Monarchiából itt ragadt felsőbbrendűségi tévképzetünkből fakad. A románozásnak, zsidózásnak, szlovákozásnak, szerbezésnek nálunk szép nemzeti tradíciói vannak, amiről nem vagyunk képesek leszokni. Úgy használjuk, mint egy kétes összetételű táplálékkiegészítőt a nemzeti büszkeségünk szinten tartására...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.