Szerző: dr. Haskó László
2016.01.16.
Elismerem, unalmas a magyar egészségügy romlásán sopánkodni. Azonban majdnem harminc év teljesen haszontalannak bizonyult okoskodás és igyekezet után mégsem tudom szó nélkül hagyni a témát. Meglehet, pusztába kiáltott szó minden javaslat, minden észrevétel.
Nos, aligha vitatható hogy „a magyar egészségügy”, csakúgy, mint „ a magyar labdarúgás”, dicsőnek hazudható múltján és szerencsére, a még mindig létező egyéni teljesítményeken kívül immár semmit sem tud felmutatni. És ennek egyértelműen és kizárólag politikai okai vannak. Az átkosnak kikiáltott Kádár-időkben az ország, és benne a politikusok, sőt maga Kádár sem volt "szabad". Az orvoslás tudományának és a betegellátás szervezésének modellje a szovjet minta volt. Az évtizedek múlásával eltűntek a „bécsi iskola” professzorai, helyükbe pedig nem léptek új iskolák, új nagyságok. Az előrejutás lépcsőfokait a tehetség és a szorgalom helyett, vagy jó esetben: mellett, a párt építette. Elképesztő hozzá nem értés alakult ki a szakma legtöbb vezető testületében és intézményében. A rendszerváltás az egészségügyet - a sorozatos ostoba és haszontalan látszatintézkedéseket leszámítva -, érintetlenül hagyta, vagyis elnézte a folyamatos romlást.
Kétségbe ejtő intézkedések
A 2010. óta kormányzó hatalom még többet tett: nemcsak figyelmen kívül hagyta, hogy immár ismét Európához tartoznánk, hanem gyorsan, kétkedés nélkül és eredeti formájában visszahozta az egykori szovjet modellt is. Államosított, központosított. A sikeres restauráció után már csak a kegyelemdöfés jöhetett, és jött, a dolgozók kimenekülnek a romok alól. „Árvult kastély gondját kóbor kutya őrzi, hívasd a törvénybe, ha tudod, Werbőczy!” (Ady)
A helyzetnél csak a helyzet javítását célzó elképzelések kétségbe ejtőbbek. A kormányfő minden igyekezete abban merül ki, hogy a súlytalanná tett posztra egyre súlytalanabb államtitkárokat nevezzen ki. Olyan "kádereket", akik szó nélkül tűrni képesek a pénzkivonást.
Miközben mindenki kongatja az orvosok és a szakdolgozók elvándorlásának veszélyeit, abban az ellenzéki pártok, a kamarák, a szakszervezetek és a közvélemény egyaránt egyetérteni látszik, hogy a folyamat megállítható lenne jelentős fizetésemeléssel. Az kétségtelen, hogy a jelenlegi bérviszonyok tarthatatlanok, de a magam részéről nem hiszem, hogy pusztán bérkérdés volna a megoldás kulcsa. Biztosan nem. Az ellátórendszer szovjet-típusú szervezeti felépítése mellett, amelynek meghatározó intézménye a kórház, a közepesnél gyengébb teljesítményéhez is emberfeletti fizikai erőfeszítés kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.