HOGYAN BESZÉLJÜNK A HOLOKAUSZTRÓL?

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Köves Slomó
2016.01.05.

Sajnos az a helyzet ma Magyarországon, hogy vannak emberek, akik tagadják saját honfitársaik szüleinek és nagyszüleinek a meggyilkolását. Ennél kevés szomorúbb pillanat lehet egy nemzet, egy ország, egy közösség életében. Ennél pedig még szomorúbb helyzet, hogy a politikai elit nem azokat az állampolgárokat védi, akik gyászolják családtagjaikat, nem azokat védi, akiknek nagyszüleit, szüleit a korabeli magyar állam hozzájárulásával végezték ki. A Jobbik és a Fidesz politikusai nem egy, ezeket a borzalmakat relativizáló mondatot tettek. Balog miniszter szerint például nem volt cigány holokauszt Magyarországon, mert előbb Bécsbe vitték a cigányokat, és csak onnan Auschwitzba elégetni. A kormány támogatást adott a zsidó érmék nagy gyűjtőjének, Hómannak a szobrára, és nem a hazai tiltakozásra, saját polgárainak tiltakozására, hanem amerikai nyomásra állt el a szoborépítéstől. De sorra lehetne még mondani a minimum gesztusértékeűen gyalázatos megszólalásokat a Fidesz és a Jobbik padsoraiból. És erre egyáltalán nem ellenérv, ha valaki felhoz egy ugyanilyen nyilatkozatot a Rákosi-korszak vagy Kádár-rendszer rémtetteinek eltagadására, mert bár az is gyalázat, de nem felmentés a holokauszttagadás alól.

Felmentést itt csupán ez a törvény ad, amely a büntető törvénykönyvvel kívánja elfedni a gyűlöletkeltés különböző formáit...

ITT OLVASHATÓ