Szerző: Zsebesi Zsolt
2016.01.04.
A régi Rómában is elő tudott fordulni, hogy az éppen uralkodó császár lebontatta elődje győzelmi oszlopát és a helyére a sajátját tette, vagyis amit most látunk a székesfővárosban, Simicska oszlopai körül zajlani, egy cseppet sem új a nap alatt, amely mindenkire süt, (Sol omnimus lucet.) de egyesekre egyenesen ragyog, mint egykoron Simicskára is, de ez már az ókori múlt. Ez itten most egyszerű hatalmi harc a kegyvesztett stróman és a császár között, aminek kimenetele számunkra teljesen közömbös, ugyanis pont mindegy, hogy az egyik geci győz, vagy a másik, a Lajos, aki – bármi is történjen a következő években -, már visszavonhatatlanul beírta a nevét a magyar történelem legsötétebb lapjaira, mint a törvénnyel megtámogatott, vagyis állami szintre emelt, pofátlan közpénzlenyúlás koronázatlan királya, mely cím elnyeréséhez ugyancsak nem kis gecinek kellett lennie neki magának is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.