VIGYÁZZ, KATINKA, EZ MÉLYVÍZ!

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: Trombitás Alfréd
2016.01.08.

Már nagyon vártuk, hogy Orbán Viktor is megszólaljon a Hosszú-Gyárfás háború kapcsán, ám a semmitmondó tiszteletkörökön nem jutott túl a miniszterelnök. A péntek reggeli nyilatkozat után azonban hivatalosan is politikai ügy lett Hosszú Katinka lázadásából, ami végtelenül szomorú fejlemény. Persze várható volt, hogy egy olyan országban a miniszterelnök százmilliárdokat költ stadionépítésre és szemet vet az egyetlen sportnapilapra, nem úszhatja meg egy élsportoló sem, hogy a politika örvényeibe keveredjen. Katinka azonban jó úszó, sőt a legjobb, aki nem ijed meg holmi örvényektől.

Orbán Viktor régi trükkje, hogy konfliktusos helyzetekben folyamatosan a párbeszéd fontosságát hangsúlyozza, a konstruktivitás szükségességét helyezi előtérbe, ugyanakkor ő maga a háttérből szítja az ellentéteket, és egyértelműen az egyik fél pártját fogja. Péntek reggel épp olyan nagylelkűen felajánlotta kormánya segítségét a Hosszú-Gyárfás konfliktus rendezésében, mint annak idején az ukrán-orosz viszály esetében, ám ismerve az oroszok iránti elfogultságát az ukránok nem kértek a közvetítéséből. Hasonló a helyzet most is: Bár nem rontott neki Hosszú Katinkának, hiszen egy nemzeti úszólegendával hadakozni még számára is veszélyes, ám jól tudjuk, ebben a konfliktusban egyértelműen Gyárfás Tamás úszószövetségi elnök oldalán áll.

Állításunkat az az egyszerű tény támasztja alá, hogy ha Gyárfás nem lenne Orbán embere, már rég nem ő vezetné a sikersportág szövetségét. Orbán a sportot is épp olyan közvetlen politikai eszköznek tekinti, mint például a kultúrát, az igazságszolgáltatás vagy az oktatást. Ma már szinte fel sem tűnik számunkra, hogy Orbán rendszeresen beleszól a sportágak belső ügyeibe. Saját barátait, párttársait delegálta a szakszövetségek és a klubok élére, számára kedves sportágaknak több, kevésbé szimpatikusaknak kevesebb állami támogatást juttat, és ha sportsikert szimatol valahol, ott helye a lelátókon, hogy az esetleges győzelem esetén megmártózzon mások dicsőségében.

Orbán lényegében rátette a kezét a magyar sportra, és néhány kivételtől eltekintve szinte senki sem tette szóvá, hogy a Rákosi-rendszer óta nem volt olyan közvetlen befolyása az államnak, illetve személyesen a miniszterelnöknek arra, hogy miként szerveződjenek a sportklubok, milyen elvárások mentén válasszák ki a vezetőket, edzőket, mely versenyzők érdemlik meg a vállveregetést, és melyeknek kéne változtatni a gondolkodásán és mentalitásán. A magyar miniszterelnök jórészt a sportpályán szocializálódott, és ez az egyik természetes közege, így nem csoda, ha nem tűnik fel neki, hogy messze túllépi azt a hatáskört, amit egy demokráciában egy politikai vezető megengedhetne magának a sport világában...

ITT OLVASHATÓ