A CSEND TENGERE

HVG ONLINE - VÉLEMÉNY - NYÜZSI BLOG
Szerző: Mérő László
2016.02.19.

A Kossuth téri pedagógustüntetés legemlékezetesebb mozzanata a legvégén az öt perc csend volt. Nem balhézni jöttünk, hanem balhé van. Pilz tanár úr szavaival: Mögöttünk csak a tábla áll. De mi itt állunk az esőben, mert ez így nem mehet tovább. Némán, mert mindent elmondtunk már milliószor, és mégsem történik semmi érdemi.

Ez alatt az öt perc alatt mindenki másra gondolt, mindenki másként fogalmazta meg magában ugyanazt: ez így tényleg nem mehet tovább. Nekem kamaszkori nagy kedvencem, Vercors: A tenger csendje című kisregénye jutott eszembe.

Az 1941-ben írt könyv cselekménye roppant egyszerű. Egy német tiszt elfoglal egy francia házat, amelyben egy öregember él az unokahúgával. A két lakó az egyetlen rendelkezésükre álló ellenállási módot választja: nem szólnak egy árva szót sem a tiszthez.

A német tiszt valódi széplélek, korábban zeneszerző volt, és arról álmodozott, hogy a németek és a franciák egyszer majd testvériségben fognak élni egymással. A csend, a tenger mély titkokat rejtő csendje döbbenti rá, hogy mennyire félrevezette az akkori idők progagandája. Végül jelentkezik a keleti frontra harcolni, ahogy mondja, „megy a pokolba”...

ITT OLVASHATÓ