Szerző: Tarski
2016.02.20.
Az Európai Unió általános válságát mutatja az, hogy viszonylag rövid időn belül két tagállam távozásának problémája is felvetődhetett. Nem is olyan régen Görögország került a fizetésképtelenség sorsára, amit az Unió egy újabb mentőcsomag elküldésével próbált megoldani, amivel a görögök átmenetileg elkerülhették az Unióból való kiközösítést. Manapság pedig Nagy-Britannia helyezte kilátásba azt, hogy ha nem teljesítik a kéréseit, akkor önként távozik az Unióból. A grexittől a brexithez jutottunk, és ne gondoljuk azt, hogy bármelyiket is megnyugtatóan lehet majd megoldani.
David Cameron brit miniszterelnök ugyanis meglehetősen nagy határozottsággal állítja azt, hogy Anglia kilép az Unióból, ha nem teljesítik a kéréseit. Itt végeredményben az Unió és a tagországok közötti hatáskör újraelosztásáról van szó, ami egyúttal azt is jelzi, hogy korábban vagy rosszul határozták azt meg, vagy pedig az idő túlhaladt azon. Cameron különösen az egészségbiztosítással kapcsolatos tagországi hatáskör kiterjesztését követeli. Eszerint a tagországokból Angliába érkező vendégmunkások csupán 4 éves folyamatos munkaviszony után részesüljenek azokban a kedvezményekben, amelyek az ottani angol munkavállalókat ab ovo megilletnek. Most erre egyből rávághatnánk azt, amit Orbán Viktor is tett, hogy ez bizony a liberális demokráciákban szokásosjogegyenlőség elvét sérti, pedig nem ilyen egyszerű a dolog.
ITT OLVASHATÓ
Mi történik tulajdonképpen? Hogyan lehetséges, hogy az Európai Unió egyik gazdasági haszonélvezője, Anglia – a visegrádiak sunyi politikai támogatása mellett – élen jár az integráció jogi és intézményi alapjainak a szétverésében? Kizárólag a 2015-ös választás megnyerése érdekében ígérte meg, hogy a britek népszavazni fognak az uniós tagságról. Ezen a héten pedig Cameron az Európai Tanácstól várta, hogy az ő felelőtlensége miatt kezdjék el bontani az Unió – amúgy düledező – épületét. Mindezt tehetetlenül nézzük...
VálaszTörlésA Brexit és a populisták (Népszava)