ÉHEZŐ MŰVÉSZEK

24 HU POSZ ITT
Szerző: Karafiáth Orsolya
2016.02.27.

Ma úgy tett a média, mintha Sickratman esete csodásan egyedi lenne. Holott évek óta jönnek a kérések, panaszok, hol a Facebookon, hol magánlevélben. Ki munkát keres egyre kétségbeesetten, ki tanítványokra vadászik, más meg végső kétségbeesésében pénzt kér. Hiszen bizonytalan munkákkal, amikből legkorábban mondjuk egy hónap múlva jutna pénzhez, nem tudja megmenteni az albérletét. Művészek, igen.

Akkor szorul össze leginkább a szívem, amikor kitűnő zenészek a hangszerüket, erősítőiket értékesítik, aztán megpróbálnak a fellépéseken kölcsöncuccal játszani. És sokan alaposan kihasználják, hogy ez az általános helyzet. Egyre lejjebb viszik a fellépési díjakat, hiszen mindig akad, aki annyiért is megcsinálja. Nálam is próbálkoztak már azzal, hogy vezessek le moderátorként egy teljes estet, és mikor a honoráriumot firtattam, azt mondták, kapok vacsorát. Végül kinyögtek egy nevetséges összeget, és ők sértődtek meg, hogy javasoltam, keressenek mást helyettem.

Sajnos, a legtöbben nincsenek alkupozícióban, és így belemennek a minimumba. És a csapda bezárul. A legtöbb helyen nem fizetnek a kiállító alkotónak, hiszen örüljön, forog a neve. A fotósok szemét is ezzel akarják kiszúrni. Igen ám, de fillérekből nem lehet sminkest, stúdiót bérelni, nem lehet klassz gépet venni. Pénz nélkül előbb-utóbb nincs semmi. De visszatérve azokra, akik felhasználták a nyilvánosságot pénz és munkakeresésre: sajnos ugyanettől a nyilvánosságtól nem csak segítséget (mert ilyen is volt), hanem lesajnálást kaptak. Pedig gondoljunk bele, mekkorának kell lennie az elkeseredésnek, hogy valaki kérjen! Persze nem mindegy, hol és hogyan kér az ember...

ITT OLVASHATÓ