Szerző: HaFr
2016.02.05.
A nyitottság, a flux, a szabad identitásválasztás, a tolerancia stb. mind progresszivista közhelyek, amelyek közül mindegyiknek az érdekében lehet érvelni, összességükben mégis a társadalmak centrifugális, széttartó tendenciáit erősítik. Az ilyen társadalmi ideát nevezzük nyílt társadalomnak, amelynek azonban mindig és mindenhol az ezzel ellentétes valóság adott értelmet, hiszen senki se tudja, mi tartaná össze a nyílt társadalmakat, nem tudjuk, mi a morfológiájuk, mi a szociológiájuk, sőt ami azt illeti, még koherens, normatív filozófiájukat sem ismerjük. A nyílt társadalom kiméra. Az eszméje kritikai eszme, olyan kritikai eszme, amelynek azonban nincs pozitív vonatkozása: nem mond semmit önmagáról, nincs szorosan véve értelme. Csak a létezőről beszél, csak arról, amit meg akar haladni, de nem mondja meg, mivel. Mindössze egyet tudunk róla: mindig az aktuális valóság felszámolásában érdekelt.
A nyílt társadalom olyan progresszivista eszme, amelynek a liberalizmus sem akart sose megfelelni; a progresszivizmus kimerül a közösségi tudás és gyakorlatok bírálatában és rombolásában valamiféle homályos jövőkép nevében, amelynek valóságalapját nem ismerjük. Ennyiben szakasztott, mint a kommunizmus: jelszavak igazsággá és normává emelése az élet ellenében. A probléma nem azzal van, hogy eszményeink vannak, hanem azzal, hogy szembeállítjuk ezeket az élettel. A progresszivizmus eluralkodása az élettel (a létező intézményekkel, szokásokkal, hagyományokkal, ideológiákkal, tudással, előítéletekkel, félelmekkel) szemben olyan radikális kihívás lehet a társadalmakban, amelyek miatt azok kibontakozása megrekedhet.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.