Szerző: Tüttő Kata
2016.03.08.
Nemzetközi nőnap alkalmából gondoltam én is írok arról, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy nőnek születtem...
...hogy nőnek Magyarországra és nem Maliba, Afganisztánba, Kongóba, Indiába vagy Irakba.
Azoknak, akik nem értik miért van szükség még erre a napra, hiszen ott a Valentin nap, meg az Anyák napja és a nők már egyébként is mindent elértek amit akartak, sőt... nekik írhatnék a családon belüli erőszakról, nemi szerv csonkításról, gyermekházasságról, abortuszkorlátozásokról, a nemzetközi nőnap eredetéről, de ez nehézkesen menne az "ünnepi" virághoz és bonbonokhoz. Maradnak a szoft témák, mint a munka és a fizetés.
Az itthon nőnapon kapott virág egy kedves gesztus azért az átlagosan évi több, mint 800 óráért, amivel mi nők többletként kivesszük a részünket a családon belüli, nem fizetett munkákból.
Mert lehet a háztartás vezetését, főzést, mosást, takarítást, gyermeknevelést, idős szülők és beteg házastárs gondozását női princípiumként címkézni és virággal jutalmazni, de talán korrektebb lenne annak nevezni ami: munkának, mégpedig olyan munkának amiért nem jár fizetés.
Ezeket el kell végezni, hogy működjön a család, a probléma ott van, hogy a közösség többségében a nőktől várja ezt el, függetlenül attól, hogy akarják e vagy sem és persze fizetség nélkül. Ahhoz, hogy ez változzon és az én lányom felnőttként már ne ragadjon ebbe a szerepbe, a társadalmi normáknak is változnia kell.
Fontos, hogy mit látunk a környezetünkben, akár a TV reklámokban ahol a mai napig a mosás, főzés, takarítás, gyerekek után szaladgálás felelőse többségében a nő. Előbb elvárjuk a lánygyermekünktől, hogy vegyen részt az otthoni munkákban, a fiúk pedig nagyobb arányban kapnak zsebpénzt ha besegítenek otthon.
Magyarországon az OECD adatai alapján egy nő átlagosan napi 4,5 órát (268 percet) tölt nem fizetett munkával, míg egy magyar férfi átlagosan 2 órát. Ezzel nagyjából hozzuk is a világ gazdaságilag fejlettebb országainak átlagát.
Azoknak, akik nem értik miért van szükség még erre a napra, hiszen ott a Valentin nap, meg az Anyák napja és a nők már egyébként is mindent elértek amit akartak, sőt... nekik írhatnék a családon belüli erőszakról, nemi szerv csonkításról, gyermekházasságról, abortuszkorlátozásokról, a nemzetközi nőnap eredetéről, de ez nehézkesen menne az "ünnepi" virághoz és bonbonokhoz. Maradnak a szoft témák, mint a munka és a fizetés.
Az itthon nőnapon kapott virág egy kedves gesztus azért az átlagosan évi több, mint 800 óráért, amivel mi nők többletként kivesszük a részünket a családon belüli, nem fizetett munkákból.
Mert lehet a háztartás vezetését, főzést, mosást, takarítást, gyermeknevelést, idős szülők és beteg házastárs gondozását női princípiumként címkézni és virággal jutalmazni, de talán korrektebb lenne annak nevezni ami: munkának, mégpedig olyan munkának amiért nem jár fizetés.
Ezeket el kell végezni, hogy működjön a család, a probléma ott van, hogy a közösség többségében a nőktől várja ezt el, függetlenül attól, hogy akarják e vagy sem és persze fizetség nélkül. Ahhoz, hogy ez változzon és az én lányom felnőttként már ne ragadjon ebbe a szerepbe, a társadalmi normáknak is változnia kell.
Fontos, hogy mit látunk a környezetünkben, akár a TV reklámokban ahol a mai napig a mosás, főzés, takarítás, gyerekek után szaladgálás felelőse többségében a nő. Előbb elvárjuk a lánygyermekünktől, hogy vegyen részt az otthoni munkákban, a fiúk pedig nagyobb arányban kapnak zsebpénzt ha besegítenek otthon.
Magyarországon az OECD adatai alapján egy nő átlagosan napi 4,5 órát (268 percet) tölt nem fizetett munkával, míg egy magyar férfi átlagosan 2 órát. Ezzel nagyjából hozzuk is a világ gazdaságilag fejlettebb országainak átlagát.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.