2016. március 1., kedd

ÁLOM-TEKTONIKA ABLAKOK

FESTŐNAPLÓ
Szerző: Rékai Zsolt
2016.03.01.


Ez a fejvadászat ismerős. 
A pokol bármennyire kívülről jön, belülről szólít.  Saját természet helyére vörös szemű angyalt állít, és önmagát csábítóan szépnek, -szőkének (?!),- vetíti a retinára.
Minden tettünk szenvedélye és dühe, szenvedély és düh halálával néz szembe. Olyan mintha megkettőződnénk, szétszakadnánk e hamis-anima uralma alatt.
Minden kör újabb halál.
Auschwitzban elveszett  sors.  Létvesztés arra szorítkozott, hogy talán túlélhető ami nem, azután ott folytatható, -ami elveszett,- ahol abbamaradt.  Múlt végül már nem volt sehol, és ha egyikbe nem, másokba  haltak bele.
Vagy
Elvtársak börtönkínzásai?
Hiába hajolt meg valaki, akkor sem menekült. Végül hitte már, hogy bűnös.
"Éljen a párt!" -kiáltotta, mielőtt felakasztották.
Akit nem pusztítottak el, az is száz halált halt.
Szabadon engedéskor megfenyegették, még kap tíz évet, amennyiben valakinek, mesélni mer metodikákról.
Teljesen mindegy, miféle intézmény nevében lesz  agyad Ágnes asszony foszló ruhája. 

ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.