Szerző: Tamás Gáspár Miklós
2016.03.26.
Pozsgay Imre valaha pártfunkcionárius volt, azaz az államot vezető szuperállam tisztviselője, harminc hosszú esztendeig. Bármilyen rendszerben befuthatta volna ezt a pályát, úgy tetszik, hogy – mint sok hivatalnokot – őt se mozgatta más, mint konformizmus és karrierizmus. Nem volt jele nála a fanatikus sztálinista vakhitének vagy bármiféle mélyebb meggyőződésnek. Amikor élete vége felé azt nyilatkozta, hogy soha nem volt kommunista (ő, a központi bizottság és a politbüró tagja), kinevették. Pedig alighanem igazat mondott.
Elvtársaival is, még a volt igazhívőkkel is ilyesmi történhetett. Amint ma a vallás se hit, csupán hagyomány, az állampárt vezetői – az ismert frázisokon túl – nem gondoltak egyebet, mint azt, hogy az állam gazdasági befolyása, a „jóléti állam” kelet-európai változata, tervezéssel, állami tulajdonnal és központi irányítással, arra jó, hogy a fogyasztás serkentésével féken tartsa a munkásosztályt, az állítólagos „munkásállam” legfőbb potenciális ellenségét és hébe-hóba haszonélvezőjét. Mindennek semmi köze a kommunista alapgondolathoz, az egypártrendszeren meg a cenzúrán kívül minden revizionista, elpolgárosult, jobboldali szociáldemokrata is aláírhatná. Szerette is a kádári államot Helmut Schmidt meg Mitterrand meg Kreisky. Elvégre mindannyian ellenforradalmárok voltak. Lakóteleppel, olcsó élelmiszerrel, nyaralással, kisautóval, fogamzásgátlással (amelyet „antibébi”-nek nevezett felejthetetlenül a reformszoc kedélyesség) kellett kijátszani az emancipációs törekvéseket, 1956-ot és 1968-at. Udo Jürgensszel és Harangozó Terivel, olasz fehér autós, fehér telefonos, csajozós filmekkel és Mikroszkóp Színpaddal.
ITT OLVASHATÓ
Amikor ezt nyilatkozta saját magáról,egy kicsit leesett az állam:"Pozsgay köpenyéből bújt ki a magyar többpártrendszer..."Nem túlzás ez egy kicsit? A köpenyt meg kár volt emlegetnie!
VálaszTörlés