Szerző: Aczél Gábor és Garai-Édler Eszter
2016.04.12.
Még nem létezett, amikor a kijelölt helyén igen sokan demonstráltak ellene. Akkor ők, az elevenek két fehér széket helyeztek el ott egymással szemben, a közös múltról folytatandó párbeszéd, s emlékeink összevetésének szükségletét szimbolizálva. Eszmecserét szorgalmaztak a rögeszme megtestesítése helyett, szembenézést a múltunkkal, a közös múlt meghamisításával szemben.
És odahozták a rettenet korszakára emlékeztető rengeteg fotót, tárgyat, szöveget, kavicsot, dokumentumot, követ, melléjük helyezve csupa pici lángot lobogtató mécsesek hosszú sorát, nem csupán a jogfosztottak, kitaszítottak, megbélyegezettek, elhurcoltak emlékére, nemcsak az aknamezőre kergetett, az általuk kiásatott árokba és a Dunába lőtt, a haláltáborokban megsemmisített embertársaik iránti kegyeletüket érzékeltetendő, hanem egyszersmind jeléül annak, hogy a felelősségvállalás szabadságától nem engedik magukat megfosztani.
Mert a budapesti Szabadság térre tervezett, eredetileg német megszállási emlékműnek nevezett fantom neve is és rajza is a felelősség elhárításának szándékára utalt. Az országalmát kezében tartó Gábriel arkangyal a leírt szöveg szerint is Magyarországot jelképezi, amely a maga angyali ártatlanságában kiszolgáltatottan esik áldozatául a fölé szárnyaló német sasmadár rámeresztett éles karmainak...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.