Szerző: jotunder
2016.04.22.
Ez az egész a German Skerries című darabról jutott az eszembe, amit majd negyven év után vettek elő Angliában. Ez a színdarab tulajdonképpen nem szól semmiről, hétköznapi emberek találkoznak benne egy tengerparti madárlesen, és hétköznapi dolgokról beszélnek. Az egyikük meghal, de ennek sincs túlságosan nagy jelentősége. A mi világunk is hétköznapi emberek hétköznapi dolgairól szól, a tragédiáink is hétköznapi tragédiák, mindenféle tanulságok nélkül. Godot megjön és elmeséli, hogy ki akarja festeni a kisszobát. Van egy könyv, Tilo Schabert Boston Politics című könyve, amelybe valamiért beleszeretett pár konzervatív politológus. Ez a könyv egy művészről szól. Kreativitásának tárgya nem a zene vagy a festészet, hanem a hatalom. Az intézmények és a szabályok olyanok számára, mint egy zongora vagy egy ecset, eszközök, amelyeken úrrá kell lennie, tökéletesen alá kell vetnie őket a saját akaratának, hogy megszülethessen a mű. Minden pillanatban késznek kell állnia arra, hogy újabb és újabb forrását találja meg a hatalomnak, éltető eleme a permanens káosz, amelyben ő, és csak ő definiálja a rendet...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.