A MI KÁOSZUNK

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: Aczél Gábor
2016.04.20.

Tegnap délelőtt, féltíz után az Oktogon megállójában rostokolt egy, a Margit-híd felé tartó villamos. Benézve a nyitott ajtaján nem volt nehéz felismernem a viszonylag tartós megállás okát; fekvő, ájult nőt élesztgettek a kocsi padozatán. Csak az erőtlen kezét láttam, de nem szálltam fel, mint mások, én is vártam a mentőt.

Amíg ott álltam – szűk tíz percen át –, az nem jött. Előbb jött a villamos, amire felszálltam. Sárga mellényt viselő köztájékoztatótól tudtam, hogy a Margit-híd felől érkező járat megy visszafelé, mert az Oktogon és a Blaha között villamospótló autóbuszok fuvarozzák az utasokat.

Ennyi volna történet.

Máshol.

Itt, Budapesten a szűk tíz percen át, amíg a mentőt én is hiába vártam, megdöbbentően sok dühödt embert láttam. Főképpen az álló villamosra hiába felszállók között. Fent is, majd lent is.

A legvisszafogottabb mérgelődő, egy értelmesnek látszó középkorú nő a kommunikáció hiányát a moccanatlan villamos lépcsőjén rótta fel, nem tudni, kinek, amikor a járműről leszállni volt kénytelen...

ITT OLVASHATÓ