Szerző: presshelsinki
2016.04.04.
A röszkei és tompai tranzitzónánál hetek óta menekülők százai várnak bebocsáttatásra. Ám erre csak a családosoknak van esélyük, és közülük sem mindenkinek. Mindössze napi 20–30 embert engednek be a hatóságok, a többieknek ott kell rostokolniuk a határszélen, már magyar felségterületen. Az egyedül érkező férfiak csak a szerencsében bízhatnak. Egyikükkel, egy 21 éves szíriai szolgálatmegtagadóval beszélt Kovács Tímea, a Helsinki Bizottság szegedi ügyvédje a „tranzit tranzitjában”.
A tranzitzónák tavaly szeptember 15. óta „működnek”. Több szempontból is indokolt az idézőjel. Egyrészt, már az indulás első napjaiban kiderült, a kormány ígéretei ellenére ezeken keresztül legálisannem lehet bejutni az országba, és a menekülő emberek nagy részét rövid úton, néhány óra alatt kipenderítették. Az is hamar világossá vált, hogy a jogorvoslati lehetőség is csak írott malaszt, gyakorlatban nem létezik. Másrészt, aztán jó félévig alig próbálkozott valaki belépni a konténerpurgatóriumba, és azon át Magyarországra jutni. Az utóbbi hetek történései, a nyugat-balkáni migrációs útvonalon emelkedő akadályok azonban felértékelték ezt a halovány lehetőséget is. Elsősorban a magyar határra vetődő családoknál, hiszen mint sérülékeny kérelmezőknek, nekik mégiscsak van némi esélyük arra, hogy az elfogadhatósági eljárást (figyelem, náluk sem menekültügyi eljárásról van szó!) az országon belül folytassák le. Ez alatt pedig lehetőség adódik, hogy mihamarább továbbálljanak nyugat-európai céljuk felé.
A magyar kormány a tranzitzónák felértékelődésére gyorsan reagált, kihasználva a párizsi és brüsszeli merényletek kiváltotta ijedtséget, előbb napi 30-ra, később pedig 20-ra csökkentette a beengedhető napi limitet. Vagyis a korábbi 100-ról, majd 80-ról éppen akkor szűkített irreális mértékre, amikor megjelentek a potenciális kérelmezők. Ennek köszönhetően hetek óta százak torlódnak fel a tompai és röszkei belépési pontnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.