2016. április 17., vasárnap

ISKOLAIGAZGATÓK

TANÍ-TANI ONLINE BLOG
Szerző: l. Ritók Nóra
2016.04.14.


"Annyira fontos lenne az a pozíció, amit megkaptak, hogy azért mindent meg kell tenni? Az nem igaz, hogy ők nem látják, nem érzik a gondokat, amiket a kollégáik jeleznek nekik!"

2011 júniusában írtam egy cikket „Hova lettek a harcos iskolaigazgatók?” címmel. Most, ebben a feszült hangulatban eszembe jutott, és elolvastam újra... és a kommenteket is.
 
Furcsa így, az azóta történtek és a mostani helyzet tükrében visszanézni arra az időre. Azt hiszem, ha akkor, mikor ezt írtam, valaki vázolja előttem, azt a helyzetet, ahol most tartunk, nem hiszem el neki.
 
Akkor én még csak sajnálkoztam a cikkben azon, hogy hányan fogadják el szemlesütve és fejet hajtva a helyzetet, amit a rendszer akkor még csak nagyon óvatosan rájuk mért. Az írás alatti kommentek szakmai párbeszédről, összefogásról szóltak, és most itt vagyunk, hogy ma már nincs kivel összefogni, az igazgatók nagy százaléka nem partner a változásban, és vagy nem törődik a helyzettel, vagy mindent megtesz azért, hogy a változásokat óhajtó pedagógusokat beszabályozza.
 
Igaz, zömük már új vezető. Akiket az új idők szele fújt az igazgatói székbe. Tantestületi szavazások, tiltakozások, szülői és diáktüntetések, plágiumok ellenére. Olyanokat, akiknek nem hiányzik az önállóság, akik elfogadják minden kritika nélkül a „feljebbvaló” utasításait. És végrehajtják. Sőt, egy része még túl is teljesíti azt.
 
Már nem a szakmai szempontok a fontosak. Lényegtelen, honnan lopkodja valaki össze az igazgatói pályázata anyagát. Nem fontos már az sem, hogy azok, akikkel dolgoznia kell, akarják-e őt vezetőnek. A lényeg, hogy olyan ember kerüljön a székbe, aki irányítható, és képes mindenáron betartatni a központi utasításokat. A 2015. október 5-én kelt tanfelügyeleti kézikönyv 43. oldalán le is írják a sikeres intézményvezető kulcstényezőit. A felsorolásban szerepel a politikai tudatosság is...
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése