Szerző: Éva28
2016.04.25.
Milyen jó is lenne, ha bebiztosíthatnánk a gyerekeink jövőjét! Ha az, amit felépítettünk, megmaradhatna és utódaink továbbvinnék, tovább építenék amit mi elkezdtünk (vagy mi is folytattunk).
Sokunkban élnek ezek a beidegződések és szinte kötelességünknek érezzük, hogy így gondolkozzunk. Persze mind ismerjük azt a mondást is, miszerint: "adj halat az éhezőnek és aznap megmented a haláltól - tanítsd meg őt halászni és örök életére jóllakott lesz”. Ez már figyelmeztet a téma veszélyeire is, arra, hogy az átadás, a gondoskodás módja nagyon nem mindegy.
Mennyire vagyunk felelősek a gyerekeink, utódaink életéért, anyagi boldogulásáért? Izgalmas kérdés. Társadalmi, kulturális, és gazdasági aspektusai egyaránt vannak. Ha készülne egy nagy statisztikai kimutatás arról, a legsikeresebb emberek mekkora hátszelet kaptak otthonról, milyen anyagi és érzelmi támogatás segítségével érték el azt, amit elértek, akkor biztos lennének nagy meglepetések (ha valaki tud hasonlóról, jó lenne, ha megosztaná velünk!).
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.