LOGÓ, SZOKNYÁCSKA, TALPAK - ISZONY

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.04.14.

Amióta megszületett a „Nemzeti összetartozás dala”, és talpaink egymásba értek, kietlen honunk lineárisan halad az urambátyám giccsbe, vagy hova a pokolba. Voltaképp meghatározhatatlan az irány, olyan horthys, matyós, falvédős valami ez, trutyis massza. Erre futja, erre van igényük a vénülő ifjaknak, akiknek a tolakodás elvette a fiatalságát, úgy maradtak, és amely zakkanás valami bizonytalan rossz érzést kelt az emberben. Korántsem véletlen tehát, hogy egyre gyakrabban és egyre hangosabban zakatol bennem Ady: „Gémeskút, malomalja, fokos…”

Ott vagyunk megint, ahol száz évvel ezelőtt. Így megfogtam hát végtére, mitől van bennem az undor. Nem csak a diktatúra és nem is a szabadság hiánya, hanem a „Jó ebédhez szól a nóta” világa az, ami megüli a lelkeket. Ebben vagyunk, ebből fakad a vak komondor, a mise és a kinyílott a pitypang, és ezért ódzkodnak annyira Európától is, amely túlságosan világos és átlátható terep, nehezen érthető és értelmezhető a bokacsattogtatók számára...

ITT OLVASHATÓ