Szerző: Tarski
2016.04.20.
Óriási érdeklődés övezte a szombati blogbejegyzésemet, amelyik a vasárnapi boltzárral kapcsolatos álláspontomat tárgyalta. Tulajdonképpen ismét felizzott az a vita, ami már korábban is létezett és korábban is megosztotta az érdeklődők nézeteit. A bejegyzésemhez fűzött kommenteket általában el szoktam olvasni mindig, most is ezt tettem, de nem tudok mindegyikre válaszolni, már csak az időhiányom miatt sem. Most viszont szeretnék visszatérni egyre, amelyeket azért tartok fontosnak, mert szemléletbeli problémákat látok benne.
Az egyik hozzászóló, aki a vasárnapi boltzár ellen érvelt, az mondta, hogy senki se mondja meg neki azt, hogy mikor mit csináljon. Vagyis ne mondja meg neki senki sem azt, hogy vasárnap bevásárolni menjen, vagy éppen kirándulni, mert neki úgymond szabad akarata van ezt eldönteni. Nos, azt hiszem, a kommentelő alaposan téved. Nincs szabad akarat, legalábbis olyan értelemben, mint ahogyan azt sokan gondolják. Léteznek ugyan ún. egyéni szabadságjogok, amelyeket az egyén szabadon gyakorolhat, de ezt is egy konkrét társadalom konkrét jogrendje szerint, annak szigorúan megfelelve gyakorolhatja. Ez azt is jelenti, hogy ha az adott egyéni szabadságjogot fel kell áldozni egy magasabbnak ítélt bármilyen szabadságjog érvényesülése érdekében, akkor azt a köz érdekében fel fogják áldozni. Az egyéni szabadságjogok érvényesülése mindig az adott politikai rendszer értékrendjének keretein belül történhet. Mondok egy példát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.