Szerző: Tóta W. Árpád
2016.05.13.
Hei, Kaisa! – szól oda egy hetedikes a Sakarinmäki általános iskola igazgatónőjének a folyosón. Valamit gyorsan meg akar beszélni, és mire végiggondolnám, hogy szedte-vette-teremtette, így kell-e egy tanulónak megszólítania az igazgatóját, már túl is vannak rajta, és mindketten mosolyognak.
Szerte az épületben kisebb-nagyobb gyerekek rohangálnak mindenféle játékszerekkel a kezükben. Távolságmérővel hadonásznak, plüssnyuszit hintáztatnak műanyag mérleg serpenyőjében, vagy egymás végtagjait méricskélik mérőszalaggal. Az osztálytermek ajtaja nyitva, ki-be szaladgálnak, mindenki zokniban. Máshol hármas-négyes csoportok ücsörögnek sarkokban és kuckókban, olvasnak, interneteznek vagy rajzolnak. Az udvaron kincskeresés folyik térképpel, amiből filmet csinálnak tabletekkel, egyébként angolul.
És nem szünet van, hanem tanítás...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.