AZ IGAZSÁGOSSÁG FORRADALMA: ALAPJÖVEDELEM VAGY BARBÁRSÁG

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Scheiring Gábor
2016.05.19.

Egy kísértet járja be a világot – az alapjövedelem kísértete. Küzd ellene a régi világ számos hatalma: jobboldali és liberális politikusok, valamint offshore járadékaikból élő oligarchák. Legfőbb ideje, hogy a baloldal világosan állást foglaljon az alapjövedelemmel kapcsolatban, és a baloldalra jellemző bénultsággal szembe az alapjövedelem ügyét állítsa.

Kevés divatosabb téma van ma baloldali és liberális körökben, mint a progresszív politika helyzetén fanyalogni. E fanyalgások jó része, bár persze jogosnak tűnhet, érdemi elemzés és jövőkép hiányában általában a progresszív politikusok képességeinek becsmérlésében merülnek ki. E sorok szerzőjétől sem áll távol, hogy a létező baloldali eliten köszörülje nyelvét. Ám mégiscsak félrevezető valami olyasmit számon kérni, amiről vagy nem tudjuk micsoda, vagy rosszabb esetben idejétmúlt politikai képek alkalmazását jelentené. Tevékenykedjenek akár mozgalmak, akár pártok keretén belül, a progresszió szervezőinek nem a képességével, többségüknek még csak nem is az elkötelezettségével van baj. Társadalmi válságunk mély megértésének hiányában érthető, ha a mozgósító jövőkép is hiányzik, mely képes lenne a baloldal szétforgácsolt erői között a cselekvő szolidaritás hídjait megépíteni. Éppen ezért a legfontosabb feladat ma az elemzés és a jövőképalkotás, mely a hathatós mozgalomépítés és politikai cselekvés alapja.

Nemcsak Magyarországon van súlyos válságban a baloldal. Ha szétnézünk Európában, lesújtó képet látunk. A huszadik század legtekintélyesebb progresszív szervezetei, a német és francia szociáldemokrácia pártjai teljes zűrzavarban vannak. Politikai teljesítményük leginkább az erősödő jobboldali hegemóniához való alkalmazkodásban rejlik, amit mindennél jobban mutat a német SPD kisebbségi koalíciós partnerként tanúsított reálpolitikai magatartása. Eredmények időnként persze még ebből is kijönnek, az egységes minimálbér bevezetése fontos siker Németországban. Ám mindez aligha elég ahhoz, hogy a társadalom többségének képzeletét ezek az egykor hatalmas politikai szervezetek megragadják. Az angol baloldal pártja Jeremy Corbyn megválasztásával a gyökeres szervezeti megújulás rögös útjára lépett, ám kritikusa legalább annyi van belül, mint kívül. London visszaszerzése egy bevándorló buszsofőr gyerekéből lett jogvédő polgármester megválasztásával hatalmas teljesítmény, ám egyelőre nem tudni, hogy az ország többi részén mennyire lesz sikeres Corbyn mozgalma. A baloldal megújításának Európában egyedülállóan egyértelmű jeleit egyedül a spanyol Podemos és a görög Syriza mutatja/mutatta. Az amerikai baloldal helyzete az európaitól gyökeresen eltérő, itt Obama vezetésével a bevándorló kisebbségek és a városi kozmopoliták politikai tábora egyelőre győzedelmesnek tűnik, ám e sokszínű koalíció jellegéből fakadóan aligha lesz a gyökeres társadalmi változás hordozója...

ITT OLVASHATÓ