Szerző: Tamás Gáspár Miklós
2016.05.30.
Ne rettegjünk a régi igazságoktól.
Akkor se, ha némelyek fölhúzzák az orrukat.
Ami megfejtendő: a rejtély, hogy miképpen lehet rávenni óriási társadalmi csoportokat, hogy saját – könnyen kibetűzhető – érdekeik ellen cselekedjenek, méghozzá izzó lelkesedéssel.
Hogyan lehetséges, hogy elnyomottak akár az életüket áldozzák érte, hogy súlyosabban elnyomják őket; hogy kizsákmányoltak szót emeljenek érte, hogy gyalázatosabban zsákmányolják ki őket, mint korábban.
A modern kapitalista társadalmakban az uralkodó osztály és az államszervezet ezt nem pusztán manipulációval, ideológiai megtévesztéssel éri el; ez ugyan szükséges, de nem elégséges. Valóságos konfliktusokat és érdekellentéteket kell valóságos – olykor lényegesebb – konfliktusokkal és érdekellentétekkel szembeállítani.
Amikor mintegy száz esztendővel ezelőtt valaki megkérdezte, hogy – szemben Európával – az Egyesült Államokban miért oly gyönge a szocializmus, azaz a munkásmozgalom, a válasz egyetlen szó volt: a feketék. Vagy ahogyan a régi szép, őszintén fajüldöző korszakban ejtették: a „négerkérdés”.
Ma elámulnak jóhiszemű megfigyelők: hogyan lehetséges, hogy a szegények (beleértve a régi ipari proletariátus maradékait) olyan pártokra szavaznak, amelyek fölszámolják a szociális segélyezést (beleértve a munkanélküli-segélyt), a családtámogatást, bevezetik az egykulcsos személyi jövedelemadót (flat tax), magasan tartják a forgalmi adót s evvel az alapvető élelmiszerek árát, lenyomják a béreket és nyugdíjakat, közvetve vagy közvetlenül fizetőssé teszik az egészségügyet és az oktatást?
Akkor se, ha némelyek fölhúzzák az orrukat.
Ami megfejtendő: a rejtély, hogy miképpen lehet rávenni óriási társadalmi csoportokat, hogy saját – könnyen kibetűzhető – érdekeik ellen cselekedjenek, méghozzá izzó lelkesedéssel.
Hogyan lehetséges, hogy elnyomottak akár az életüket áldozzák érte, hogy súlyosabban elnyomják őket; hogy kizsákmányoltak szót emeljenek érte, hogy gyalázatosabban zsákmányolják ki őket, mint korábban.
A modern kapitalista társadalmakban az uralkodó osztály és az államszervezet ezt nem pusztán manipulációval, ideológiai megtévesztéssel éri el; ez ugyan szükséges, de nem elégséges. Valóságos konfliktusokat és érdekellentéteket kell valóságos – olykor lényegesebb – konfliktusokkal és érdekellentétekkel szembeállítani.
Amikor mintegy száz esztendővel ezelőtt valaki megkérdezte, hogy – szemben Európával – az Egyesült Államokban miért oly gyönge a szocializmus, azaz a munkásmozgalom, a válasz egyetlen szó volt: a feketék. Vagy ahogyan a régi szép, őszintén fajüldöző korszakban ejtették: a „négerkérdés”.
Ma elámulnak jóhiszemű megfigyelők: hogyan lehetséges, hogy a szegények (beleértve a régi ipari proletariátus maradékait) olyan pártokra szavaznak, amelyek fölszámolják a szociális segélyezést (beleértve a munkanélküli-segélyt), a családtámogatást, bevezetik az egykulcsos személyi jövedelemadót (flat tax), magasan tartják a forgalmi adót s evvel az alapvető élelmiszerek árát, lenyomják a béreket és nyugdíjakat, közvetve vagy közvetlenül fizetőssé teszik az egészségügyet és az oktatást?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.