2016. június 12., vasárnap

A KRITIKUS TÖMEG

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.06.12.


Sokszor írtam már arról, hogy milyen sokszor értetlenül hallgatom mások sikertörténeteit, mert nem tudom elképzelni, hogy az, amivel mi a legtöbbet kínlódunk, másnak hogy sikerül olyan látványosan. Eleinte szégyelltem magam: biztosan én csinálok alapvetően rosszul valamit, más jobban látja, tudja. Aztán, az évek során világossá vált: nem erről van szó. Mivel nem értettem, és nem maradtam csendben, hanem mindig kérdeztem, előbb utóbb kiderült: annyira azért nem nagy, és főleg nem előremutató, tömegekre ható az ő sikerük sem.  Egyrészt, mert nem érik el azokat, akiket a legjobban kellene, másrészt, mert úgy sikerül eredményt elérni, hogy folyamatosan külső forrásokat tesznek bele. Csak így áll ugyanis meg. Mondhatni, pilot program mind.
 
Volt, hogy a többiek előtt vitatkoztak velem, bizonygatták, nekik igenis megy, és én csinálom rosszul, ha nálunk nem. Aztán a folyosón, a végén odajöttek, és azt mondták: azért az az igazság, hogy náluk nem “annyira” problémás családok vannak, mint nálunk. Ezt később is sokszor megkaptam: ők azért tudnak sikereket felmutatni, mert nem mennek ennyire „mélyre”.
 
Más egyszerűen csak azt mondta: ne vegyem el már mindig az örömöt, amit a dicsekvés ad. Mindenki szeret dicsekedni. Még akkor is, ha annyira nem rózsaszín a kép. És persze volt olyan is, akinek a sikerfogalmát csak akkor értettem meg, mikor megnéztem, mit csinálnak. Mert akkor derült ki, a sikert ott az biztosította, hogy azokkal dolgoznak, akik akarnak, tudnak… azokat meg, akik nem, azt hagyják. Azzal már nincs dolguk. Ott van lehetőségnek, és aki akar, él vele. Miért? –kérdeztek vissza. Az is szegény, nem? Hogy nem annyira? Az őket nem érdekli. Minek kínlódnának olyanokkal, akikben nincs motiváció?
 
Azt hiszem, ez  a civil programoknál is így van, ráadásul ez is szakaszosan, a pályázatok függvényében, az állami meg… na, ott csak igazán. És talán, ha így nézzük, akkor látszik, miért nincs tömegeket érintő változás. Mivel mindenki meg is nyugszik a keveseket érintő sikerben, ezért nem látják, mennyire fontos a közösség erejére való építés, a közösségfejlesztés. Mert a mélyszegénységben élők sem egy homogén tömeget alkotnak. Ha csak ebből a szempontból nézzük, minimum három szint van:

ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.