Szerző: gébics
2016.06.12.
Ha rabolni már nem tudtok, akkor követségbe jöttök?
Matolcs vezér állt a hideg párától elnehezült sátra előtt, és belesóhajtott a novemberi ónos hajnalba:
– Elveszni küld minket Orbán Konrádhoz!
Csé nagyúr a nem is távoli ködös semmit kémlelte, és nem szólt. Csodálkozott, hogy Matolcs vezér, aki pedig arról híres a vezérek között, hogy századokra előre látja a jövőt, most a köd mögé se látott be. Nem értette Matolcs búbánatát. Tegnap este alig evett az ürüsültből, és csak turkált a szórakoztatására küldött regös lányok között.
– Támadást színleljünk, miközben megegyezni megyünk? – dohogta Matolcs vezér.
– A belpolitika is fontos! – intette Csé nagyúr. – Hőbörögne a nép, ha egyszerre azzal állnánk elé, hogy megereszkedett az íj és elakadt a vágta! A gaz Gyű vezér meg örömében tán még tüzet is ugrana – hogy falnák fel a lángok! –, ha csak úgy odasomfordálnánk Konrád elé! Jobb, ha süvöltő nyílvesszőként megyünk, aztán majd meglátjuk…
– No, akkor induljunk, fúvasd meg a kürtöt, aztán irány az előre! – rázta le magáról a mélabút Matolcs vezér...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.