Szerző: Ténytár
2016.06.24.
2013-ban, a holland-magyar 8-1 után ki hitte volna, hogy pár év múlva az Európa-bajnokságon a csoportmeccseket nagyszerű játékkal, veretlenül továbbjutva fogjuk abszolválni. Gyakorlatilag meccsről meccsre, passzról passzra kerültünk vissza a világ futballtérképére.
Ez a siker mindannyiunk a sikere, amelynek nincs semmi köze a politikához. Nem az Orbán-féle stadionfejlesztési őrület hozta meg az eredményeket, hanem a külföldről hozott szakmai hozzáértés, a kemény munka, és végül természetesen a magyar játékosok csodás teljesítménye.
Hogyan jutottunk el idáig?
Három évvel ezelőtt még arra gondolhattunk a hollandok ellen elszenvedett csúfos 8-1-es kudarc után, hogy kész, ennyi volt, nincs remény. Erre az érzésre tett rá még egy lapáttal Pinyő Pintér Attila érkezése, akivel közel húsz hónappal ezelőtt csúnyán kikapott a válogatott itthon az északírektől.
Aztán minden egy csapásra megváltozott: a következő edző végre nem a hazai nagybetűs szakmából érkezett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.