GRECSÓ KRISZTIÁN: JELMEZBÁL

MARIANN LAKOSZTÁLYA BLOG
Szerző: Mariann Czenema
2016.05.20.


Kezdjük rögtön azzal, hogy szerintem a fülszöveg ismét a reklámszövegek tipikus esete, nevezetesen felettébb sokat ígér, oszt semmit sem tart be abból.
Inkább úgy kell elképzelni ezt a novellafüzért, mint egy nagyon-nagyon érdekfeszítő, izgalmas és rejtélyes tévésorozatot. Minden rész, minden történet különálló, zárt egység, de a szereplőket a helyszín összefűzi, akár a múltjukat, jelenüket, vagy jövőjüket jelenti is a Sáraság.

Mivel az összes sztori más, az olvasó kedélyállapota is hullámzik, néhol egészen magasra szökik, van cinkos összekacsintás az adott novella főszereplőjével, de van, hogy már-már könnyekig meghatódik az ember. Vagy csak én, Kiss Anna történeténél.

A stílus nagyon összeszedett, szép jelzőkkel, hasonlatokkal dolgozik Grecsó Krisztián, illik a nyelvezet mind az egyes részekhez, mind az összképhez. Ahogy Gabo már megírta az értékelésében, valami hihetetlenül népies, falusias, tanyasias is van a kötetben. Nem kell ahhoz retró nyelvezet, régies beszédstílus, hogy felidéződjön a nagybetűs Vidék hangulata, elég egy-egy mondat, amit elgondolnak a különböző karakterek.
A legjobban ebből a szempontból az első novella tetszett, hiába menekültek el a szereplők a Sáraságból, örökké azt keresi az orruk, szemük, fülük, ami az Anyaföldhöz köti őket; tudat alatt mind vidékiek maradtak, akár húsz évnyi városban lakás után is. És még érdekesebb, hogy ez érződik, látszódik rajtuk, stigmaként hordozzák magukban, magukon a visszafelé, múltba vágyódást, öntudatlanul.
Persze rengeteg evés-ívás is van a műben, szinte „szaglik” a könyv, jóféle szalonnától, hagymától :)

Mint már írtam elsőként Kiss Anna története nyűgözött le, mind maguk a benne szereplő karakterek, mind maga a rejtély nagyon izgalmas história.
Bocsánat, de direkt nem fogom elspoilerezni a lényeget, csak annyit írok, hogy ebben a novellában az alapötleten kívül kiemelten jó volt, mikor Anna sok-sok évnyi panelben bezártság után először utcára lépett. Sőt, egészében véve, az ő karaktere, mind a lányságában, mind öregasszonyként nagyon közel állt a szívemhez.

 A két másik női szereplő, akin keresztül jó volt nézni a világot, az Darida Éva és Szél Juli. A két hölgy testvérpár, teljesen más habitusúak, más életúttal, de ugyanúgy lángol bennük a tűz, még negyven felett is. Érdekfeszítő volt olvasni életük újrakezdéséről, és nagyon kíváncsi lennék, vajon Grecsó Krisztián honnan érzi át ennyire, hogy milyen élmény lehet ez női szemmel, mert lézerpontosnak láttam a lefestett képet...

ITT OLVASHATÓ