Szerző: Jantek Gyöngyvér
2016.06.03.
Ezekre a kérdésekre keres választ John Holt az Iskolai kudarcok című írásában. Könyve naplójellegű olvasmány, még csak nem is mai darab (eredetileg 1964-ben adták ki), a mondanivalója azonban 2016-ban is aktuális. John Holt, a szerző egy éven keresztül, szinte antropológusként figyelte életközelből a gyerekeket az órán. Rájött, mennyire más ilyen szemszögből nézni őket, mint a tanár pozíciójából (egyébként maga is gyakorló pedagógus).
Holt velős kritikát fogalmaz meg a mai (vagyis akkori, de amint mondtam, a kritika ma is megállja a helyét) iskolarendszerrel szemben. Könyve nem a tehetségtelennek kikiáltott gyerekek kisegítőiskolában megélt kudarcairól szól, hanem elit vagy átlagos iskolák átlagos, vagy átlag feletti intelligenciájú gyerekeinek sikertelenségéről. A sikert a szerző nem a jegyekben vagy a felvételi eredményekben méri, hanem a valódi megértésben, integrált tudásban, szintézisben...
...Ha szeretnénk gondolkodni és elmélyülni képes gyerekeket nevelni, sokszor a nehezebb utat kell választanunk. Nekünk magunknak is képesek kell lennünk arra, hogy elmélyüljünk dolgokban. Arra, hogy a figyelmünket osztatlanul a gyerekünkre irányítsuk. Hogy beszélgessünk a beszélgetés öröméért. Hogy meséljünk és meghallgassunk, kérdezzünk és válaszoljunk. Hogy olyan szűkebb és tágabb környeztet biztosítsunk a gyermekünk számára, ami nem oltja ki a kíváncsiságát. Még ha az iskolák többsége ilyen téren nincs is a helyén (enyhén szólva), vannak jó pedagógusok. Vannak szakkörök, edzők, olyan helyzetek, melyek egészséges kihívást jelentenek a gyermek számára. Ne a puszta produkciót dicsérjük, jutalmazzuk. Van, hogy egy rosszabb jegy mögött nagyobb szellemi teljesítmény áll, mint egy tankönyvet visszamondó magolás mögött...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.