Szerző: PuPu
2016.06.02.
Közös bennük az, hogy betegségük nem korlátozza őket a fosztogatásokban.
Melyik ingatlanokat gyűjt, másik meg az ország egészét próbálja beletuszkolni egy zsákba, mellyel el tud majd szaladni alkalomadtán.
A nép meg nézi és nem hisz a szemének, jóllehet egyikük el is mondta, hogy nem azt kell nézni, hogy mit beszél, hanem azt, hogy mit tesz.
Jelenleg éppen ott tartunk, mint amikor egy elmegyógyintézeti beteg megkaparintja az orvosi szoba kulcsát, majd kényszerzubbonyt húzva az orvosokra bezárja őket az orvosi szobába, aztán rájuk fordítja a kulcsot, miközben betegtársa az elmegyógyintézet páncélszekrényének kulcsával szaladgálva gumikacsákat vásárol a betegeknek ebédre.
Ez a helyzet nem mai keletű, évek óta fennáll, de Egyeske zavartalanul idétlenkedhet, kártékonykodhat, lophat.
Azért őt említem, merthogy fejétől büdösödik a láb, mint tudjuk, de beszélhetnénk nyugodtan pénztárcánk legfőbb őréről is, esetleg a legmagyarabb nemzeti bajusz tulajdonosát is említhetnénk a mentális kihívásokkal küzdő és e küzdelemben folyamatosan elbukó betegek sorában.
Nem az első eset, hogy egy ország vezetője sérült ember, volt Habsburg, aki mellé őröket kellett állítani, hogy megfékezzék, ha rájön az ötperc és öldökölni indul, de a mieink is előkelő társaságban vannak, hiszen a szociopaták között ott lelhetjük magát Joszif Visszarionovicsot is.
Ő ugyan még a műfajon belül is kiemelkedő személyiség volt, de a mieink is kiadnak egy minisztálint, ha sorbakapcsoljuk őket, sőt, a mieink még cselesen néznek is hozzá...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.