Szerző: Várhegyi Éva
2016.06.15.
...Kinek szól az üzenet?
A banki versenytársak megkésett, most viszont egyszerre jelentkező reakciói és a rájuk kapott kormányzati válaszok arra utalnak, hogy valamilyen okból „megfagyott” a levegő Spéder körül. A politikai-hatalmi erőviszonyok átrendeződését jelzi a több oldalról indított, összehangolt támadássorozat: egyidejűleg mozgósították a kormányzati és jegybanki erőket (törvénymódosítás, NAV-vizsgálatok, MNB-bírság), a „civil” szférát (a Bankszövetség, illetve az OTSZ elnökeinek levelei), valamint a kormányközeli médiumokat (a Magyar Idők és a TV2 alpári lejárató kampánya).
Pedig alig fél éve még úgy látszott, készen áll a nagy mű. „A Takarékbank és 30 takarékszövetkezet 30,5 milliárd forintnyi befektetéssel száll be az FHB Jelzálogbankba. [...] Most zárul le az a folyamat, amelyet az FHB – nem kis támadási felületet hagyva – az elejétől kívülről motorizált” – írta bevallottan Spéder „tollával” múlt év végi cikkében a Portfólió. „Itt tartanak tehát jelen pillanatban, a struktúra összeállt. [...] Az alapok lerakása ellenére persze az egymással éles ellentétben álló globális, európai és magyar kihívások továbbra sem tesznek sétagaloppá semmilyen magyar banki operációt és stratégiát.” (Beszállnak a takarékok az FHB-ba, Portfólió, 2015. december 30.)
A „magyar kihívások” kitételen akkor még nyilván nem azt értette Spéder, amit időközben megtapasztalt. Akkor még feltehetően a hazai gazdasági helyzet alakulására, a bankpiaci erőviszonyok esetleges változásaira gondolhatott, és nem arra, hogy netán őt magát próbálják víz alá nyomni. Ma még persze nem lehet tudni, mennyire csorbul végül gazdasági befolyása és üzletei pozíciója, hogyan alakul a kormánytól és pártoktól független sajtóportfóliója.
De akárhogy is alakul a Spéder-érdekeltségek sorsa, a fölöttébb gusztustalan „leszámolásból” mindenesetre újfent kiderült, hogy az Orbán-rendszerben nincsenek bebetonozott pozíciók. Egyszer fönt, egyszer lent: senki sem érezheti bebiztosítva magát. Ezt persze már eddig is tudhattuk, nincs min meglepődnünk. Azt is egyértelműen jelzi a mostani ügy, hogy semmi sem számít, bármi hatalmi játékszerré válhat. Még a „vidék bankjának” tartott, eredendően a „kisemberek” tulajdonát képező takarékszövetkezeti szektor is. Aminek kapcsán pedig nem lehet „sorosozni”, „bankározni”, nyíltan vagy burkoltan zsidózni; vagyis az ügy aligha használható föl politikai szavazatszerzésre. Egyedül arra jó, hogy Orbán a saját táborán belül demonstrálhassa önnön mindenhatóságát. Azt, hogy hiába vagy a legjobb haver és a rendszer odaadó híve, akkor is csak pünkösdi királyságra számíthatsz. És amikor letaszítanak a trónról, azt a lehető legkönyörtelenebbül teszik.
Nem tudom, meddig lehet ezt művelni, de tartok tőle, hogy sokáig. Bár ha valami csoda folytán, például egy valódi Mindenható közbelépésével kiütnék is a nyeregből a mi kis „mindenhatónkat”, addigi uralmát már aligha lehetne pünkösdi királyságnak nevezni.
A TELJES CIKKET AZ ÉS VÁSÁRLÓI ÉS ELŐFIZETŐI ITT OLVASHATJÁK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.