Szerző: rezeda
2016.07.10.
Sziddhártha szomorú nagyon. A Buddha mélázik, mert ő a világ legjámborabb megváltója, aki nem is igazán. Közlekedési rendőr csupán a sajátos mosolyával.
Neki a nevéhöz és életéhöz nem tapad vér, gyilkosság, máglya, se semmi óvodai kellék. Úgymint kardok, fokosok, íjak, ágyúk, szarinok, lefejezések, hűsítő máglyák, de még egy szaros atombomba sem, sőt, egy valamire való ámokszaladós klasnyikov-parti sem, meg a tankok pláne. Egyszóval egy élhetetlen alak ez a rizszabáló, nem evilágra való szegény.
És még csak azt sem ígéri, hogy száz szüzek vagy terített asztal vár odaát, ergo nincsen benne iszlámi robbogatós véna, katolikus mézcsupor meg pláne nem. Csupán azzal bíztat, ha nagyon jó vagy, és megeszed az óvó néni örömére a sárgarépát, vagy nem tapodod el a toportyáncigányt, de még a gárdistát sem az út peremén, kegyet nyersz jutalmul.
Ez a díj pedig az, hogy nem kell itt lenned újra, hiába követeli akárki, legyen az akár maga Pintér Sándor a telójával, hogy üjjé ide, meg oda.
Mai szemünkkel átvizslatva ennek a komcsi ind’ hercegnek a teteleit, nem sok követni való akad benne, ezért alig is lófrálnak utána szerte Európában, és éppen emiatt tartunk ott, ahol. Ami folyományokat most nem részletezek itten:
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.