MINDEGYFORMÁK

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2016.07.07.

Na kik?
Aki kitalálja, azok között kisorsolok egy ingyenes belépőt a Magyar Politikai Panoptikumba, ahol üvegvitrinekben lehet szemlélni a politikai pártokat, míg a politikusokat a fülüknél fogva szegezték a falra, mint a denevéreket - rontás ellen...
Nézegetem őket jobbról, balról, egyik szebb mint a másik.
Van közöttük alacsony, magas, Kövér, sovány, aszkéta és pinabubus, pénzéhes és küldetéstudatos, üldözött és üldöző - valamiért mégis az az általános vélekedés a pártokról és a politikusokról is, hogy mind egyformák.
Ki is szokta a nép naiv gyermeke fejteni ezt: ezek mind lopnak és mind csak a pénzre hajt.
Ez meg engem határtalanul ingerel, és mindig Kuncze jut eszembe, akit pontosan ugyan nem tudok idézni, de valahogy úgy világította meg a dolog lényegét, hogy ha egy részeg lehány egy utast a buszon, legalább nem kellene azon sopánkodni, hogy milyen gusztustalanok.
Márpedig magyarember ezt teszi.
Összemos tolvajt a károsulttal, Rogánt Lendvai Ildikóval, Orbánt Gyurcsánnyal, a pártokat is egymással és fennsőbbséges erkölcsiséggel néz ki a fejéből, miközben azért csalja az adót, odacsinál a szomszédja küszöbjére, megmérgezi a macskáját és glialkával locsolgatja kertszomszédja virágait...
Ki mit érdemel, azt kap, legalábbis tendencia-jelleggel.

Nem egyformák a pártok, már amelyiket pártnak lehet nevezni egyáltalán.
Ilyen kevés van, mert nálunk a fejlődés most jutott el addig, ahol Amerika a Mayflower utasainak partraszállása idején tartott: az európai nagyegyházak helyett létrehozta a saját felekezeteit, szektáit, gyakran egy-egy karizmatikus figura köré csoportosulva.
Így aztán létrehoztak sok-sok Hitgyülit, kicsit-nagyot, sikerest-sikertelent, melyek szertartásrendje azért valamilyen mértékben hasonlított az angol protestáns egyház szertartásaira, esetleg a katolikus, vagy az európai protestáns egyházak valamelyikére, de mégsem volt egészen olyan.
A mi pártjaink is hasonlóképpen működnek.
Van egy-egy többé-kevésbé karizmatikus vezető és a párt a szekták tradíciói szerint ballag utána, mint szamár után a nyáj.
Vannak ugyan formaságok, például a tisztségviselők választása, de ez inkább hasonlít a katolikusok Úrfelmutatására, mint valóságos választásra, nem is cifrázzák túl ezeket a rendezvényeket.
Nálunk - választói szemszögből - valamennyi párt a Hit gyülekezete...

Magyar specialitás a pártstruktúrában az, hogy itt a kormányzó párt nem párt, hanem bűnszervezet.
A Cosa Nostra mintájára működik, Keresztapa - consigliere - caporegimék - katonák, de feltehetőleg vannak a lófejek prezentálására kiképzett tagok is.
A pártmintára működő bűnszervezet rendelkezik terrorcsapatokkal is, tevékenységüket 2006-ban a zavargások során és most, például a ligetvédők elleni fellépéssel kapcsolatban is lehet tanulmányozni.
Ők a futballhuligánoknak nevezett aljanép, akiket normális hatalom soha nem használna fel, de hát ki állítja azt,
hogy a Fidesz normális hatalom?
Egy a tábor, egy a zászló, egy a szervezet - egy formás kis bűnszervezet, melynek tagjait a gyűlölet és a félelem kovácsolja össze, és ez éppen elég is ahhoz, hogy elvegye a látásukat.
A mezei Fidesz-szimpatizáns nem is sejti, hogy a Mein Kampf és Lenin pártszervezési útmutatása szerint tevékenykedik, egyébként is aláveti magát a korlátlan tekintélynek, aki Orbán Viktor néven lengeti előtte a nyelvét.
Mit tegyünk, a nők között is találkozhatunk olyanokkal, akik imádják, ha verik őket.
Az átlag Fidesz-szavazó bízik benne, hogy a libacomb, melyet jelenleg Habony és Rogán szopogat, egyszer majd elér hozzá is...
A nagy szövetséges, a KDNP, nem párt, csak hatalomtechnikai és legitimációs eszköz, olyan, mint az ember vakbele - van, de minek?
A KDNP papíron van, de társadalmi háttere nincs, még gazdaállatjának is csak a baja van vele, de leoperálni veszélyes is lehet...

ITT OLVASHATÓ