Szerző: knauszi
2016.07.10.
A művészet öngyógyító, változtató erejéről már elég régóta tud az emberiség. Ez a tudás megjelenik a hétköznapok szintjén és a művészetben egyaránt. Itt most elég Hamlet egérfogójára utalni. Tudományosan a század elején kezdtek ezzel a kérdéssel foglalkozni, mikor a pszichológusok először alkalmazták terápiás módszerként a színjátszást. Moreno a társas kapcsolatok alakulását vizsgálta szintén ezzel a módszerrel. Mivel minden ilyen irányú kísérlet bizonyította, hogy a művészetekkel való foglalatosság hat az egész személyiségre, és egyfajta tisztítást is végez, értelemszerűen következett, hogy ezeket a módszereket egyaránt alkalmazzák bűnmegelőzésre, illetve bűnelkövetők körében.
Az egyik komoly szakmai kihívás, amivel a büntetésvégrehajtás vezetőinek szembe kell nézni, hogy mi történik az elítélttel, míg a büntetését tölti. Milyen társas helyzetekbe kerül, milyen módon változik a személyisége. Természetes tehát, hogy a börtönök beengedték falaik közé azokat a szakembereket, akik nem elégednek meg a „szabadidő hasznos eltöltésével”, hanem az adott szituációt arra használják, hogy az elítéltek személyiségét fejlesszék, és olyan változást idézzenek elő, mely egyaránt hasznos lesz a börtön falain belül, és azon kívül is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.