Szerző: PuPu
2016.07.27.
Ember, vigadj! ki tudja, meddig élsz. A halál után nincsen vigalom!
Ezt Jókai Mór tanácsolja nekünk, márpedig ő ismerte az életet és értette a halált.
Mi meg most barátkozunk a gondolattal, mikor a Nemzeti Alfahím alapot vetett az amerikai elnökválasztás tekintetében.
Ezidáig nem volt túlzott szerencséje ezekkel az amerikai elnökökkel, hiszen ahányszor csak beleütötte az orrát az elnökválasztásba, mindig pofáraesett:
De meg is lett az eredménye.
Amerika egyik kudarcból a másikba botorkál, vezető politikusai vakegerek, míg mi virágzunk, mint a tök, és ezt csak azért nem tudja mindenki, merthogy a tökvirág éjjel pompázik - nálunk is a sötétség hozta elő a virágzást.
Van kis hátulütője is azért annak, hogy - miként hajdan Ceaușescu népét - ellátta iránymutatással, az amerikai választót, - nevezetesen az, hogy azóta, ha amerikai elnököt akar látni, elő kell vennie egy dollár-bankjegyet.
Ami azt illeti, rendelkezhet belőle bizonyos készlettel, így aztán - amikor rátör a vágy - valószínűleg elő tud kapni egyet-egyet a tongai számláról, míg ha az amerikai elnök őt akarná megtekinteni hasztalan erőlködik, hiszen neki ehhez a háta közepét kellene megtekintenie.
Vezérünk aktuálisan azt találta mondani, hogy a republikánus külpolitika jó Európának és életet jelent Magyarországnak, míg a demokrata külpolitika rossz Európának és a halált jelenti Magyarországnak.
Ezzel új dimenzióba emelte az amerikai elnökválasztás kérdését, a tét élet-halál kérdése lett számunkra, ha jól értelmezem állásfoglalását.
Kicsit elbizonytalanodtam azért, hiszen nem vagyok egészen biztos benne, hogy "az állam én vagyok" szerepfelfogás megfelel-e a korszellemnek, de ha biztosít róla, hogy Hillary Clinton megválasztása esetén haladéktalanul visszaadja halhatatlan lelkét a Teremtőnek, akkor azért hajlamos vagyok elfogadni a prognózist.
Ha viszont kiderül, hogy mégsem ő Magyarország személyesen, akkor némi csendes bánattal beletörődöm agóniája elhúzódásába, és érdeklődéssel várom az amerikai reakciót.
Ez nem lesz gyors, és habár azt is tudom, hogy az USA elnökének pecsétjén szereplő sas nem kapdos legyeket, még piaci legyeket sem, de feledékenynek sem mondható...
Kis ország - nagy pofa, nagy ország - nagy pofon, ezek a fránya arányok...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.