Szerző: Föld S. Péter
2016.07.05.
Először aggódtam, hogy tetszeni fog-e neki, ilyenre vágyott-e valóban, ám az eredménnyel mindketten meg voltunk elégedve. Neki tetszett a takaros ház, én pedig, úgy is, mint magyar adófizető, örültem, hogy örömet szerezhettem egy honfitársamnak. Földeket is vásároltam neki, sokfelé az országban. Előbb sok hektárt, majd még annál is többet, mert tudtam, hogy semmi sem gyönyörködteti jobba, mint a változatosság.
Kis föld, kis öröm, nagy föld, nagy öröm.
Meg akarta köszönni, de nem engedtem. Hagyjad Lőrinc, mondtam neki, ha legközelebb megint lesz valamim, azt is viheted.
Korábban is vásároltam már ezt, azt. Orbánnak kisvasutat Felcsúton, stadiont a háza végében. Mindkettőre nagyon vágyott már, úgy hallottam, se éjjele, se nappala nem volt emiatt. Ezer más helyre kellett volna a pénz, de azt mégsem hagyhattam, hogy a Kedves Vezető frusztrált legyen. A frusztrált emberek ugyanis kiszámíthatatlanok. Idegesek, elviselhetetlenek és szotyolát köpködnek.
Ezt mindenáron el kívántam kerülni, nem vettem volna a lelkemre, hogy valami olyat tegyen Magyarországgal, amit magam is megbánok.
Azt mondják, hogy egy szigetet is vettem neki az Adrián, de lehet, hogy mindez csak szóbeszéd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.