2016. augusztus 25., csütörtök

27 ÉV UTÁN NEKEM IS VÉGET ÉRT A RENDSZERVÁLTÁS

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2016.08.24.


Óriási élmény! Váradi Júlia beszélget a Klubrádióban -- mit beszélget! lelkendezik!! -- a Kádár-korszakról a valamikori demokratikusellenzéki (!) Kozák Gyulával. Ma este, ahogy hallgatom őket, amint előbb szemérmesen, majd mintegy megkönnyebbülve, végül hangos lelkesedéssel, egyesült erővel mosdatják, relativizálják, dicsérik fel és vágyják vissza a kádárizmust, hirtelen összeállt, amit eddig is tudtam valahol (mechanikusan, darabjaiban), de nem ilyen élményszerűen, hogy a Horthy-Kádár-Orbán szcénák mindössze kikristályosodásai ugyanannak a gazdára váró magyar értelmiségi/politikai léleknek, amely légmentesen illeszkedik az alsóbb (depolitizált, non-elit) rétegek mindennapi korrupciójához. Kádár és Orbán végtelenből jövő és oda tartó társasága csak két különböző szalon előkelőségei ugyanabból a házból, a terek legfeljebb néha átrendezve, de az idő az örök visszatérésé... Az a búgó játékosság és a visszamenőleges megértés, nota bene, romantikus vágyódás a diktatúrák iránt, amit ma este éppen az egyik szalonban tapasztaltam (amelyik szalon -- a kádárista -- persze öntudatosan "hány" az orbánistától, és viszont, noha a díszes társaságtól nem idegen az átjárás sem), na ez a Nagy Kontinuitás, ez a Magyar Tradíció, ami ellen nem lehet...  A mi adekvát politikai rendszerünk a szétkorrumpált, slampos, "elég szabad" diktatúra, ahol a kevesek uralkodnak, az igazodó józanak megtalálják a számításukat és a komfortjukat, a hülyék és a pechesek pedig meghalnak -- innen jöttünk, ide tartunk, mindig ezen dolgozunk. Hajh, ez megérte, köszönöm, Júlia, drága. Ha valaki még egyszer kiejti a száján a "rendszerváltás" szót...

ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.