A LONDONI KEBABOSTÓL A TATE MODERNIG

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Kiss Angéla
2016.08.01.

Ki ne szeretné azokat a történeteket, melyek arról árulkodnak, hogy ha az ember igazán elszántan szeretne valamit, akkor előbb-utóbb meg is érkezik a lehetőség – pláne, ha azt magának teremti meg. Ilyesmi Kiss Angéla sztorija is, aki tényleg egy kebabostól jutott el addig, hogy… na, de hogy meddig, az kiderül a poszt végére.

„Sosem voltam kalandornő típus, ettől eltekintve tíz évvel ezelőtt mégiscsak repülőre ültem egy London csak oda jeggyel. Nemhogy konkrét tervem nem volt, de angolul sem beszéltem.

Hogyan lehet nyelvtudás nélkül új életet kezdeni külföldön?

Nehezen. Szó szerint: a legalján. Az első munkám felszolgálás volt egy török kebab shopban. Heti 72 órát robotoltam (illegálisan, ugyanis a főnököm nem volt hajlandó bejelenteni) és a minimál órabér felét sem kerestem meg.

Mindezt tetézte a kolléganőm, aki az állását tőlem féltve olyan mutatványokkal szórakoztatott, minthogy ketchupot nyomott a kötényem zsebébe, máskor csótányt cipzárazott a táskámba, arról nem is beszélve, hogy ellopta a borravalómat.

Hogy miért vállaltam el?

Nyelvtudás híján nem volt más lehetőségem. A munkámat (tányérok asztalhoz egyensúlyozása hollywoodi mosollyal és pantomim mutatványokkal spékelve) pár száz angol szó és kifejezés gyors bemagolásával el tudtam végezni, de tény, hogy a munkahelyi történéseket inkább csak sejtettem, mintsem értettem volna.

Bár az életszínvonalam a magyarországihoz képest mélyponton volt, meglepő módon mégis jól éreztem magam mind a munkahelyemen, mind Londonban. Minden bizonnyal azért, mert nem kényszerből hagytam el Magyarországot, nem konkrét tervekkel és célokkal vágtam neki Angliának, hanem mert szimplán csak ki akartam törni a komfortzónámból.

Hát az sikerült is!..."

ITT OLVASHATÓ