2016. augusztus 4., csütörtök

AFRIKA NAGY HÁBORÚJA

LUMENS BLOG
Szerző: lumens
2016.08.04.


20 éves háborúskodás, több mint 4,5 millió halálos áldozat, mintegy 50 paramilitáris csoport, kilenc afrikai ország hadereje, a legnagyobb méretű ENSZ békefenntartó misszió – ezek jellemzik Afrika egyik leghalálosabb polgárháborúját. Mi vezetett idáig, és mi élteti a háborút a mai napig Kongóban?

Permanens polgárháború?
 
A Kongói Demokratikus Köztársaság a kilencvenes évek közepe óta szinte állandó fegyveres összecsapások színhelye. Ennek fő oka az 1994-es ruandai népirtással járó menekülthullám által előidézett társadalmi feszültség, hisz a tömeges bevándorlást kihasználva számos hutu elkövető is megvetette a lábát az országban. Az által, hogy Mobutu elnök menedéket biztosított ezen személyeknek, egyben lehetőséget is adott nekik arra, hogy újra felfegyverkezzenek és Kongó területéről támadják hazájukat.
 
A feldühített Ruanda válaszul megtámadta szomszédját 1997-ben, és Mobutu helyett Laurent-Désiré Kabilát ültette az elnöki székbe. A bábkormány azonban egyre függetlenebbé vált, így nem nem sokáig élvezte Ruanda támogatását. 1998-ban Ruanda és Uganda háborút indított a Kabila-rezsim ellen, mely hosszan tartó vérengzésbe torkollott, mivel több Angola és Zimbabwe is a kongói elnök mellé állt. A kilencvenes évek végén megkötött tűzszüneti megállapodás által békeidőszak köszöntött be a térségben, amit a Kabila ellen elkövetett merénylet 2001-ben tovább erősített. Az ország kormányzását ezt követően az egykori államfő fia, Joseph Kabila vette át. A béke azonban átmenetinek bizonyult, mivel 2008-ban az állami haderő és a ruandai milíciák ismét összecsaptak. Ezzel kezdetét vette a polgárháború legújabb, egészen napjainkig tartó hulláma, mely az idő előrehaladtával egyre inkább kiszélesedik és egyre bonyolultabb lesz. A résztvevő államok mellett egyre több nem-állami szereplő (irreguláris fegyveres csoportok) is megjelent a csatatereken, tovább fokozva az érdekellentéteket.  
 
Jason Stearns, a kongói helyzet egyik szakértője könyvében a hagyma rétegeihez hasonlítja a kongói háborút, mivel az mintegy negyven vagy ötven különböző, ám mégis összekapcsolódó konfliktusból tevődik össze. Egyben arra is rámutat, hogy a helyi ellentétek regionális összecsapásokhoz, azok pedig nemzetközi háborúskodáshoz vezettek, ami fordítva is éppúgy igaz. Nem egyértelmű azonban ezek kiváltó oka, ahogy a megoldás is várat magára...
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.