Szerző: KötőSzó
2016.08.17.
Interjú Lovranits Júlia mesemondóval
Biológusként végzett, de nem csak ilyen minőségben tanítja a gyerekeket és felnőtteket. Mesemondóként a természet, a kultúrák és a népek sokszínűségére egyaránt felhívja a figyelmet. Falja a magyar népmeséket, de szír menekültektől gyűjtött történetek is szerepelnek a repertoárján. Madarakról, mesékről, gyerekekről, felnőttekről, a sokféleség értékéről, sötét hajú királykisasszonyokról és a mesemondók csodálatos világáról is beszélgettünk Lovranits Júliával...
– Említetted a természet szeretetére nevelést, amely a keresztény emberek számára leginkább a teremtés iránti tiszteletet jelenti. Mesemondóként van más olyan alapelved is, amelyet következetesen szeretnél alkalmazni a munkádban?
– Azt hiszem, a legfontosabb gondolat az, hogy a sokféleség érték. Ezt Victor András egyik előadásán hallottam, ő teremtésvédelem címén kifejezetten keresztény környezetvédelemmel foglalkozik. Nemcsak a biológiai, genetikai sokféleség érték, hanem a kulturális sokféleség is, ehhez kapcsolódhat a mesemondás és a mesék sokfélesége, színessége is.
A hagyományos, népi mesemondás mellett az is jó, ha a gyerekek megismerik az egyéni stíluson alapuló mesélést is, amit itthon Csenge és a barátai, tanítványai képviselnek. A magyar népmesék mellett pedig fontos és jó megismerni az afrikai, szlovén, román, maja történeteket is. A szír népmeséket menekültektől gyűjtötték a Hakaya projekt keretében. Azt pedig Csengétől olvastam, hogy akinek és aminek ismerjük a történetét, azt sokkal nehezebb utálni. Ez a szemlélet a másság elfogadását is segíti. Zalaegerszegen, a népmesetáborban kifejezetten örültek neki, hogy több nép meséit vittem, mert a tábor tematikájához nagyon illeszkedett. Általában pozitívan fogadják, szívesen tanulnak a természeti népek meséiből, hiszen ezek a népek még egészen másképp, sokkal pozitívabban viszonyulnak az állatokhoz, növényekhez, mint mi. Van mit tanulnunk tőlük.
Tanítómesterem vesszőparipája az is, hogy a mesék segítségével segíthetjük a gyerekek önértékelésének erősödését, a hátrányosan megkülönböztetett emberek elfogadását. Ügyes meseválasztással találhatunk példát a történetekben nem csak szőke, kék szemű, hanem sötét hajú királykisasszonyokra is. Sötét hajú kislány voltam, így örömmel üdvözöltem, hogy igenis lehet különleges, lehet királykisasszony egy barna szemű, barna hajú lány is. Másrészt nem mindig a királylány az esetlen, a megmentendő, hanem lehet ő bátor, lehet okos, lehet önálló is. Egyébként éppen Csenge blogján követhető most egy feminista magyar népmeséket válogató sorozat, abban sok ehhez hasonló, érdekes történet kerül elő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.