Szerző: H. A.
2016.08.19.
Orbán Viktort magasról nem érdekli a dolog és az, hogy ki mit gondol. Ezzel szemben Orbán Viktor "mindenkit alkotásra buzdít, továbbra is arra biztatja a művészeket, hogy – a magyar kormány támogatásával – minél több formában és műben fejezze ki azt, amit a magyar szabadságról, 1956 szellemiségéről gondol, érez".
Bevallom, ezt a gennyes, arrogáns választ talán még maga a szerző kínos magyarázkodása sem képes túlszárnyalni, pedig az sem semmi. A magyar származású amerikai producer Facebook-posztban és Youtube-videóban is elmeséli a sztorit: hogy miként lett ebből a tíz éves opusz-kezdeményből a zseniális Orbán Tamás szövegíró közreműködésével kész, teljesértékű mű. Hogy az 50 millióból egy huncut fillért nem kapott (a magyar államnak csak a felvétel költségeit kellett kifizetnie), hogy mennyire csalódott a magyar médiatámadások miatt, pedig az őszinte tiszteletadás szülte ezt az 1956-os forradalomra emlékező gyönyörűséget, amellyel már könnyeket csalt magyar emberek szemébe. És a többi, és a többi.
Abba most nem is mennék bele, hogy ha a dalt feléneklő művészek szintén ingyen vállalták a munkát és ha egy nyomorult dal felvétele a túlárazott magyar piacon sem kerülhetett többe 2 millió forintnál, hol van a többi pénz. Tudjuk, csak nem sejtettük, hogy minden szaros negyvenakárhány millióért is lehajolnak. Engem mégis sokkal inkább ez a minősíthetetlen hangnem legyintett pofán, amit Orbán Viktor sajtófőnöke útján megenged magának.
Ez a gusztustlanul szánalmas, undorító, mindigugyanaz, ez a mucsai f*szparaszt reakció, hogy soha a büdös életben nem volt és nem lesz képes elismerni, hogy tévedett. Leírni, kimondani, hogy rosszul mérte fel a helyzetet, hogy egy rakás giccses, műanyag trágyára tüntetett el 50 millió forintot. Ami még mindig nem annyira súlyos, mint amennyire beletaposott 1956 emlékébe.
Ennek a magyar valóságtól fényévekre elrugaszkodott homályos tekintetűnek olyan szinten lényegtelen a minőség, a teljesítmény, az érték, hogy az ő esetében ízlésbeli kérdésekről beszélni olyan, mint a Mona Lisa-t a fürdőszobában akasztani ki a falra. A vérbeli maffiózónak az egyedüli lényeg az volt, hogy ebbe a zsírosbödönbe is belemárthassa a pofáját. Ennyi és nem több. Ellenzékben az országot gyújtotta volna fel a négy sarkánál, ha újrahasznosított gagyira költik a zemberek pénzét. Most – érdekes módon – nem zavarja két pálinkával lenyomtatott hadjárat között. Hogy ömlik, zubog mindenhonnan a nemzetiszínbe csavart igénytelen moslék, az ízléstelen, sekélyes magyarkodó giccs. A lényeg, hogy a zsebek folyamatosan tömve legyenek...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.