FESZÜLTSÉGSZABÁLYOZÁS "MŰVÉSZI" MÓDON

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: M.Révész Zsuzsa
2016.08.28.

Számos kutatási eredmény igazolja, hogy a művészetterápiák – képzőművészet, zene, tánc/mozgás, dráma, kreatív írás – minden életkorban jó hatással vannak az önszabályozásra (szelf-regulációra), különösen fontos segítséget jelenthetnek a stressz okozta problémák vagy a poszttraumatikus állapotok rendeződésében, a felépülésben.
Hogyan fejtik ki a hatásukat?



Többcsatornás összehangolódás

Alapvetően minden terápiás kapcsolatban létrejön egyfajta kölcsönös ráhangolódás a másikra (kétszemélyes kapcsolat esetén) vagy másokra (csoport esetén).

Az érzékleti ingerekre épülő művészetterápiák különösképpen erősítik, támogatják a ráhangolódás nonverbális csatornáit. Mivel a keletkező érzésre (érzelmek, testérzések) koncentrálnak elsősorban, olyan ősibb agyterületek működését is intenzíven serkentik, amelyek az érzelmekkel, testi funkciókkal állnak szoros kapcsolatban és az önszabályozást alapjaiban befolyásolják (amygdala, hyppocampus, egyéb agykéreg alatti területek). Ezek az áreák szerepet játszanak a stresszreakciókban, a szervezet vegetatív, hormonális működésében. A művészetterápia útján a traumákhoz, megterhelő élethelyzetekhez kapcsolódó érzések és emlékek közvetlenebbül elérhetők és kifejezhetők, mint szavakkal. Magyarán szólva önmagunkra is mélyebben, intenzívebben ráhangolódhatunk, mintha csak beszélgetnénk. Ráadásul a terapeutával való kapcsolat, összehangolódás is több csatornán zajlik, mivel az alkotó folyamatban ő is aktív részt vállal: vizuális, auditív, taktilis (érintés) interakciókon keresztül is kommunikál, nemcsak szavakkal.

Tanulás modell útján (tükröző-funkciók)

Az idegrendszerünk tükör-neuronjai teszik lehetővé, hogy másokat utánozva elsajátítsunk bizonyos gesztusokat, mozdulatokat, átvegyünk speciális érzéseket. A művészetterápiában a terapeutának (és a csoporttagoknak) egyfajta modell-szerepük is van. A terapeuta – különösen a mozgásterápiákban - bemutathat olyan mozdulatokat, amelyek speciálisan segítenek egy-egy érzelem átélésében, kifejezésében. De ugyanígy, például a képzőművészetet alkalmazó terápiákban is vannak ún. „hívóképek”, szimbólumok, technikák, gyakorlatok, amelyeket „eltanulva” a terapeutától tovább vihetünk és bármikor hasznosíthatunk saját érzelmi állapotaink regulációjához...
ITT OLVASHATÓ