OLVASÓI LEVÉL - MAJD VISSZAJÖVÖK. MOST CSOMAGOLOK

KOLOZSVÁRI SZALONNA - VENDÉG BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.08.22.

Írták a mai post-jukban, hogy külföldön élő magyarok Magyarországról alkotott véleményére lennének kíváncsiak. Bár én már nem élek külföldön (2 évet éltem Törökországban… ami lássuk be nem a demokrácia mintaországa, de talán pont ezért látom, hogy hova tartunk, milyen irányban haladunk) vettem a bátorságot, és leírtam a post kapcsán a gondolataim.

Nem élek külföldön. Még nem. De már elővettem az angol könyvem. Eddig vártam. Vagy csak bíztam. Valamiben. Hogy majd jobb lesz. Majd más lesz. De nem, nem lesz. A lelkem mélyén tudom, már elfogadtam, beletörődtem. Úgyhogy elővettem az angol könyvem. Már ismét elég jól mennek az igeidők. Készülök. A bőrönd már megvan. A diploma fordíttatva. Készülök, mert kell. Mert itt maradni nekem, nekünk egyre veszélyesebb. A férjem nem magyar. A férjem idegen. Sőt, még idegenebb. Muszlim. Tehát nekünk lassan mennünk kell. Amíg nem késő. De talán már most is késő.

Nagy örömmel jött ő ide. Tele tervekkel, álmokkal. Azt hitte, hogy őt is úgy fogják majd fogadni itt, mint ahogy engem fogadtak ott. De csalódnia kellett. Sokszor. Minden nap. Tanult, intelligens, diplomás. Akar dolgozni, akar beilleszkedni, de a magyarok nem hagyják. Kirekesztik. Nem kap munkát. Nem barátkoznak vele. Pedig nem látszik rajta, hogy ő „más”, csupán csak annyi látszik, hogy külföldi. És mégis. Egyre elkeseredettebb, egyre frusztráltabb. Nem érti mit tett rosszul, hisz semmi rosszat nem tett. Mit kellene másképp csinálnia. Pedig nem neki kellene változni, hanem az országnak. De nem változik. Vagyis nem abba az irányba, hogy elfogadó, befogadó legyen. Kirekeszt. Mindenkit, aki kicsit is más. Próbáltam tartani benne a lelket, de már én is egyre fáradtabb vagyok. Nem akarok tovább magyarázkodni, nem akarom védeni a védhetetlent. Elég volt. Ebből az egészből, ami itt van. A „dögöljön meg a másik oldal”-ból. A minket ostromló vad hordák kényszerképzetéből. A nőket erőszakoló muszlim ösztönlények lebegtetéséből. (Tényleg, volt Magyarországon akár csak egy eset is? Szerintem nem nagyon. Mert ha lett volna, azzal még most is tele lenne a „sajtó”.) Elegem van abból, hogy az állampárt kiskorúsít, és kiveszi a döntést-, a számonkérés lehetőségét a kezemből. Elegem van abból, hogy ellopják a jövőt, és jobbágysorba taszítanak. Mielőtt bevezetik a röghöz kötöttséget, elmegyek. Talán majd egyszer visszajövök, ha már más lesz...

ITT OLVASHATÓ