2016. szeptember 5., hétfő

AKKOR MOST HÁNY X-ET, ÉS KINEK A FELMENŐT?

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2016.09.04.


Közeledik a nap, amikor a kormány urnához rendeli a népet. Idén még szép szóval, plakátokkal. Alig különböző szándékkal, mint a korábbi konzultációk esetében. A különbség legfeljebb annyi, hogy a jelenlegi helyzetben, a felkorbácsolt idegengyűlölet hullámai között érez Orbán annyi támogatottságot, hogy népszavazást mer tartani. Talán utoljára. Továbbra is azért, hogy a „népre” hivatkozva vonhatja vissza az aláírását a kvótázott menekült-kezelés okmánya alól.

Mert igazi „gerinces” vezetőként Brüsszelben
aláírt. Ezzel valójában az a helyzet alakult ki, hogy miközben zajlik a plakátháború a népszavazással kapcsolatban, és a kormány minden erővel a „NEM” mellé kéri az „X”-et, a miniszterelnök valójában már szavazott. Egy országos „IGEN”-nel. Csak persze erről országos kuss van a kormányzat részéről. Holott az ellenzéknek február óta talán ezzel az egyetlen mondattal kellene kampányolni: „TUDTA? ORBÁN VIKTOR MÁR FEBRUÁRBAN IGENNEL SZAVAZOTT”. Ehelyett mennek a viták az éjjeliben arról, hogy el kell-e menni, és hány „X”-et kell berajzolni a szavazó-cetlire. Lassan már nem is igazi szerveződés, amelyik nem kampányol valamelyik verzió mellett, vagy valamelyik verzió-csomag ellen. Beleértve azokat az egyleteket is, amelyek különben mérhetetlen, és szinte vállalhatatlan hallgatásba burkolództak az elhíresült lovagkereszt kapcsán. De ezzel birkózzon meg a TASZ, a Helsinki Bizottság, a Tanítanék, és a többi szervezet vezetőségének lelkiismerete.

Maradjunk a népszavazásnál. A magam részéről rühellem a bojkott azon formáját, amelynek keretében az emberek szimplán nem csinálnak semmit. 2012-ben éppen úgy
elleneztem az ötletet, mint később az országgyűlésnyi gombnyomorgató-klub összeállítása kapcsán. Az ok sem különösebben bonyolult. Egyszerűen az a véleményem, hogy a döntéstelenség is döntés. Annak eldöntése, hogy döntsenek helyettem. Teszetoszán helyezve a más kezébe a gyeplőt és korbácsot egyaránt. Az esélyét is elvesztve az irányításnak. De még a befolyásolás látszatának az esélyét is. S ezt akkor is igaznak gondolom, ha az ellenzéket leginkább messziről kritizálók szerint, és némely ellenzéki erő szerint is marha jó ötlet a „maradj otthon pipálni” mottójú talpvakarás. Márpedig a jelen kínálat még mindig ott tart, mint a nyár közepén. Amikor Fodor Gábor kiállt azzal, hogy az „IGEN” mindent megold. Amikor azt írtam konklúzió gyanánt, hogy: „Valószínűleg a népszavazás megtörténte ellen lenne érdemes tiltakozni. Úgy pár száz ezer emberrel megtámogatva az utcán”. Ami nyilván nem újdonság azoknak, akik a történelemkönyvben továbblapoztak Orbán Viktor nemzetmentő tetteinek taglalásán. Akinek nincs kedve olvasni, nézze meg a Gandhi című filmet. S képzelje el azt a függetlenségi harcot, ahol mindenki otthon marad, és nem csinál semmit...

ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.