2016. szeptember 11., vasárnap

ÍGY ÉPÍTÜNK LAKHATÁSI MOZGALMAT MAGYARORSZÁGON

KETTŐS MÉRCE BLOG
Vendégszerző: Udvarhelyi Tessza
2016.09.11.


A Város Mindenkié 2009 óta dolgozik azon, hogy a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek szavát meghallja a mindenkori hatalom. Noha a kezdetek óta több száz tagunk volt már és több ezer emberrel kerültünk közvetlen kapcsolatba ügyeik megoldása érdekében, a csoport aktív magja ma kb. 50 főből áll. A tagok kétharmada hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt vagy lakásszegénységben élő ember, egyharmadunk pedig ún. szövetséges, azaz többé-kevésbé biztos lakhatással rendelkező jellemezően magas kulturális és társadalmi tőkével rendelkező aktivista.
Bár voltak kisebb és nagyobb sikereink, amit biztosan elértünk az elmúlt hét évben az az, hogy a lakhatás ügye a feledés homályából egy mindenki számára nyilvánvaló problémává vált, amire a politika és a társadalom is kénytelen válaszokat adni. Az államhatalom egyelőre diszfunkcionális válaszokat ad (vagyis nem tesz semmit azért, hogy a lakhatási válság enyhüljön, sőt esetenként mélyíti is azt), viszont úgy tűnik, hogy a társadalom egyre több tagja válik érzékenyebbé és tudatosabbá ebben a kérdésben. A feladatunk most az, hogy elérjük, hogy ez a megnövekedett érzékenységet és tudatosságot a hatalomban lévők is a magukévá tegyék és megfelelő lakás- és szociálpolitikával csökkentsék a hajléktalanságban és a lakásszegénységben élők számát, valamint megelőzzék a lakásvesztést és a hajléktalanná válást.

A Város Mindenkié kezdettől fogva tudatosan építkező szervezet, és fejlődése különböző szakaszaiban eltérő növekedési modelleket követett.

Kezdetben az észak-amerikai közösségszervezők által bevezetett ún. koncentrikus körös modellt követtük, amelynek a közepén a „kemény mag” van, amit érintett és szövetséges emberek egyre lazábban kapcsolódó tömege vesz körül koncentrikus körökben. Itt a cél, hogy miközben a mag növekszik, növekedjen az önkéntesek, szimpatizánsok és támogatók száma is, így generálva tömegbázist és jelentős társadalmi hatást. Ennek a modellnek a határait egy pár évvel ezelőtt látszólag elértük: a magba tartozó emberek száma már úgy tűnik, hogy nem tud jelentősen növekedni, miközben egyre többen (akár több tízezren is) vannak, akik lazán kapcsolódnak hozzánk, de nem feltétlen vesznek részt a munkánkban. A kihívás, ami előttünk áll, hogy a magon túli embereket a Facebook-lájkokon túl is aktivizáljuk.

A növekedés második modellje az ún. sejtesedés, amivel a célunk az, hogy az AVM több hasonló felépítésű, de különböző méretű koncentrikus körök sorozatából álljon, amelyek adott téma vagy földrajzi terület szerint szerveződnek. Az ilyen sejtek megalapítására tett kísérletünk sikere, hogy
ma már Pécsett is működik A Város Mindenkié, elindult az Együtt a lakhatásunkért csoport és ma már a Hős utcában is szervezkedünk.

A feladatunk, hogy még több ilyen sejtet hozzunk létre vidéki városokban és különböző témák körül (pl. lakcím problémák, albérlők nehézségei) és ezzel a lakhatási szegénységben érintett emberek tömegeit mozgósítsuk a közös ügyünkben.

A növekedés harmadik modelljének elindításakor íródott a már fent említett cikk is, amikor arra tettünk kísérletet, hogy azokat a már létező lakhatási szervezeteket és érintetti csoportokat fűzzük közös szövetségbe, akiket a lakhatási válság közvetlenül érint (pl. romák, fogyatékkal élők, bevándorlók). A cél az lett volna, hogy a különböző megközelítésű, módszerű és habitusú szervezetek koordinált módon lépjenek fel a lakhatáshoz való jogért vagy legalább a felelős állami lakáspolitikáért úgy, hogy nem ellenzik, hanem elismerik a különbségeiket és mindenki megtalálja a neki illő szerepet a szövetségben. Noha ennek a próbálkozásnak lett pozitív hatása a szervezetek közötti együttműködésekre, utólag úgy tűnik, akkor még nem állt készen sem az AVM, sem a magyar civil szféra...

A negyedik modell, ami kifejezetten sikeresnek bizonyult, az AVM szellemiségét és módszertanát követő, de autonóm módon működő szervezetek hálózatának kialakítása. Ezt a megközelítést az élet szülte és nem feltétlen tudatos tervezés, noha miután felismertük ezt a folyamatot, tudatosan ápolni és szorgalmazni kezdtük...

ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.