Szerző: Mráz Attila
2016.09.20.
A TASZ arra buzdít: két X-szel szavazz, érvénytelenül! De biztonságos-e az érvénytelen szavazás, különösen, ha alig lesznek ellenzéki delegáltak a szavazatszámláló-bizottságokban? Ebben az írásban megmutatjuk: a választások tisztasága miatti aggodalom nem ok a távolmaradás mellett. Viszont jó okok szólnak amellett, hogy elmenjünk és érvénytelenül szavazzunk!
Mostanra világossá vált, hogy a menekültellenes népszavazás szavazatszámláló-bizottságaiban a kormánypártok tagjai az ellenzéki delegáltaknál jelentősen nagyobb számban lesznek jelen – a szavazókörök nagy többségében pedig egyáltalán nem lesz ellenzéki küldött. A szavazás 10331 szavazókörben folyik majd: a kormánypártok összesen 13361 delegáltat küldtek a szavazatszámláló-bizottságokba, míg az ellenzéki pártok együttesen 4022 megbízottat tudnak delegálni az ország szavazóköreibe (2016. szept. 19-ei adatok). Ez azt jelenti, hogy még legeslegjobb esetben is legalább 6309 szavazókörben egyáltalán nem lesz ellenzéki tagja a szavazatszámláló-bizottságnak. A valós szám minden bizonnyal ennél nagyobb. Feltételezhetjük ugyanis, hogy az ellenzéki delegáltak Budapesten összpontosulnak, és nem osztották fel egymás között a szavazóköröket, hanem egy-egy szavazókörbe több ellenzéki párt delegáltja jut – így pedig még több szavazókörbe egy se.
Lehet persze, hogy kormánypárti delegált sem jut el minden szavazókörbe. Csakhogy egyrészt tudjuk: nekik lejt a pálya. A legbiztosabban nyerő környezetekben nincs szükségük további erőfeszítésekre, ezért nem számít, jelen vannak-e. Másrészt: a szavazatszámláló-bizottságok pártfüggetlen, kinevezett tagjai többségében helyi önkormányzati munkatársak, akik legjobb szándékaik és szakmai felkészültségük, igyekezetük mellett is kiszolgáltatottak a helyi – jellemzően ismét kormánypárti – hatalomnak. Az intézményrendszer sajátosságaiból következnek függetlenségük gyakorlati határai. Összességében tehát: a kormánypártok szinte mindenhol ott lesznek, de ahol nem, ott minden bizonnyal már a győztesek magabiztosságával hagyták el a terepet.
A szavazatszámláló-bizottságok ilyen összetétele sokakban kétséget ébreszt: érdemes-e elmenniük szavazni, ha a TASZ – és számos más civil szervezet, politikai párt – felhívására érvénytelen szavazatot szeretnének leadni? Nem kockázatos-e az aktív tiltakozás? Nem csupán a népszavazás elcsalásának lehetőségét kínálja az, aki elmegy szavazni, aláírja a névjegyzéket, hogy aztán eggyel több szavazólapot lehessen behelyettesíteni egy, a választópolgárok akaratát nem feltétlenül tükröző szavazatra?
A látszat ellenére azonban nincs okunk a bojkottba hátrálni az érvénytelen szavazás elől.
Először is: a fenti adatok nem rontanak a helyzeten, nem jelentenek új érdemi megfontolást. A szavazatszámláló-bizottságok összetétele a menekültellenes népszavazás esetében semmiképp sem nyújtana védelmet a csalások ellen. A szavazatszámláló-bizottságok sokszínűsége ugyanis csak ott garancia a csalások ellenében, ahol a többféle politikai elköteleződésű bizottsági tag érdekellentétben áll egymással. Ahol egymás elől veszik el a szavazatokat, ott kisebb az esélye a leleplezetlen vagy eltűrt csalásnak. Ez a logika érvényesül az országgyűlési és önkormányzati választásokon. De milyen szerepe lehet az ellenzéki delegáltaknak a menekültellenes népszavazáson? Az ellenzék nyilvánvalóan összezavarodott és / vagy kihátrált ebből a meccsből. Elenyésző az aránya a kormánypárti NEM-mel nyíltan ellentétes – akár IGEN-párti, akár bojkottpárti, akár az érvénytelen szavazatot támogató – állásponton lévő, parlamenti frakcióval rendelkező – pártoknak. (Csak ezek a pártok jogosultak delegálni a szavazat-számláló bizottságokba.) A kormánypártok és az ellenzék között a menekültellenes népszavazás eredményét tekintve tehát nincs valódi érdekellentét. Az ellenzéki delegáltak alacsony száma önmagában is erről árulkodik: nem feltétlenül a képesség vagy az erőforrások hiányoznak a nagyobb jelenléthez, a motiváció hiánya éppúgy ok lehet. Ezért az se nyújtana védelmet a csalások ellen, ha minden szavazókör telis-tele lenne ellenzéki delegáltakkal. Nincs új okunk tehát távol maradni az érvénytelen szavazás helyett, most hogy tudjuk: az ellenzék valóban alig lesz jelen a szavazókörökben.
Másodszor: egyáltalán nem egyértelmű, hogy a névjegyzékkel való manipulálásra kisebb az esély, mint a szavazólapok csere-beréjére. Sokan úgy érezhetik: a távolmaradók aláírását meghamisítani a jegyzőkönyvben, és a nevükben szavazatot leadni mégiscsak súlyosabb áthágás, mint egy már leadott szavazólapot a rontott szavazólapok közé helyezni, és egy másképp kitöltöttre cserélni. Ez idáig igaz is – csakhogy ebből semmi nem következik az egyik vagy a másik csalási forma valószínűségére. Ha valakinek érdeke és lehetősége adódik a csalásra, az azt a formáját fogja választani, amelyik rendelkezésre áll. Ne legyenek illúzióink: az utólagos felderítés esélye rendkívül kicsi mindkét esetben, és az egyik csalási formára éppúgy kínálkozhat lehetőség egy érdekegységben álló szavazatszámláló-bizottság mellett, mint a másikra. Ez akkor is igaz, ha az érvénytelen szavazólap "rontottként" való cseréje egy kicsit vonzóbb alternatíva a csalásra, hiszen a szavazatszámláló-bizottsági tagok tanúvallomásai nélkül lényegében teljesen felderíthetetlen.
Mi következik a fentiekből? Az, hogy "biztonsági okokból" nem érdemes távol maradnunk: az érvénytelen szavazatunk lényegében ugyanannyira biztonságos, mint a távolmaradás. Mindez azonban csak amellett érv, hogy miért nem rosszabb módszer az érvénytelen szavazás a menekültellenes népszavazás embertelen és álságos üzenetével szembeni tiltakozás kifejezésére, mint a bojkott. De miért jobb?
Az érvénytelen szavazás előnye, hogy a bojkottal ellentétben esélyt ad azoknak is politikai véleményük kinyilvánítására, akiknek nincs valódi lehetősége távol maradni...
Igen? Érvénytelen? Bojkott? Egyik sem ostobaság, egyik sem árulás
VálaszTörlésSzavazz érvénytelenül!
VálaszTörlés